Vidéki esküvő

Én szálltam be utolsónak, és rögtön jókislány módjára be is kötöttem a biztonsági övet. Kármennek erről eszébe jutott, hogy neki is kéne, csak ugye a hátul középen ülőnek ez mindig probléma. Az övet ugyan megtaláltuk, meg a kis műanyagot is, amibe be kell dugni - csak éppen ugyanazon az oldalon. (Visszafele menet kiderítettem: azért, mert az öv vége szétágazik).
-A másik oldalon nincs ilyen izé?
-Én nem látok. Hacsak nem Ödön rajta ül.
-Én nem ülök rajta-tiltakozott Ödön.
-Akkor abba kell beledugni, amibe te dugtad bele.
-De hát nekem sincs másik. Ami a másik oldalon van, az biztos nem jó?
-Nem, azon túl kicsi a luk, nem lehet beledugni.
-Mit csináltok ti ott hátul?-kérdezte gyanakodva Zsolt.
-Dugni akarunk, de nem megy-felelte Kármen. Ödön önkritikusan hozzátette:
-Hát igen, kijöttem a gyakorlatból.
-Pedig itt tényleg nincs másik-keresgélt tovább Kármen, majd előreszólt: -Nem vagyunk még Szentendrén?

Végül Kármen feladta, és úgy döntött, hogy csak keresztben fogja tartani az övet maga előtt.
-Ha megállít a rendőr, legföljebb lecsuknak. Ott legalább lesz kajám, dolgozhatok, tanulhatok, tökjó lesz.

Várakozásunk ellenére jó időben odaértünk a HÉV-állomásra, mégse mi voltunk az elsők: Előd már ott állt és egy zacskó fornettivel morzsázta össze egészen fantasztikus szivárványszín csíkos zakóját.
-A násznép már itt van, most már csak az ifjú pár fog késni-állapítottuk meg. Kár volt ezzel viccelődni, mert megszólalt Zsolt telefonja. Berci volt az, aki közölte, hogy defektet kapott a kocsija. De semmi vész, már be lett szervezve valaki, aki elhozza. Ne aggódjunk, Tibi ott lesz a megbeszélt időben és elkalauzol minket a házasságkötő teremig. Berci annyira biztosra ment, hogy pár perccel később Elődöt is felhívta, végigmondta neki ugyanezt a szöveget, és azt tanácsolta neki, keresse meg a Zsoltékat.

-És ha a vőlegények mégse érnek ide?
-Akkor a Zsolt és az Ödön esküszik.
-Jaj, nem akarnék ennyire rosszat az Ödönnek-szabadkozott empatikusan Zsolt.-Akkor már inkább a Kármennel.
-De ti meg nem BEKÁzhattok, mert különböző neműeknek nem lehet.
-Akkor se, ha engem Kálmánkának szokott szólítani?-vetette fel Kármen.

Eltelt a megbeszélt fél három, de Tibit se láttuk sehol. Megjelent viszont Ferike, aki ismerős Szentendrén és tudta, hova kell menni. Felmerült, hogy akkor induljunk el, de kiderült, hogy nem lehet, akkor ugyanis Tibi nem fog odatalálni...

Háromnegyed után pár perccel végre futó kutyalépteket hallottunk: megjelent Gréti, Tibi kíséretében, és első ténykedéseként koszos mancsaival felugrott a násznép néhány elegáns nadrágot viselő tagjára. Elindultunk a városházára, de a női meghívottak (minket kivéve) tűsarkú cipőt viseltek, ami nem igazán illik a szentendrei macskakövekhez. Így végül az előzőleg elképzelt változathoz képest nem az ifjú pár, hanem a násznép egy része esett be 10 perc késéssel a városházára.

Berci mindezzel együtt hálás volt, hogy velük ünnepeltünk. Ezt a szertartás utáni rövid beszédében ki is fejezte.
-Nagyon köszönöm, hogy ma itt voltatok. Azt gondolom, ez a nap nemcsak nekem fontos...
-Hanem a Tibinek is-nyögte be Előd a sarokból.