Kulturális különbségek táplálkozás terén

Rajtunk kívül mindenki kért félpanziót: én direkt azért nem, mert tudtam, hogy nem bírok három fogást megenni. A többiek is csak addig hitték az ellenkezőjét, amíg meg nem pillantották a levesescsésze méretét. Utána jött egy főételnek is beillő saláta, majd maga a főétel és a desszert… Nem csoda, hogy már vacsora közben többen látványosan szenvedtek, és reggel sem festettek sokkal jobban.
- Ma este ne engedjétek, hogy mindent megegyek! – kérte Tóni, akit még egy kis gyümölcssalátára sem tudtam rábeszélni, pedig az tényleg gyümölcs.

Túránk során nekem is lehetőségem nyílt megkóstolni a helyi jellegzetességeket. A hütte italkínálatában ugyanis találtam egy schiwasser nevű terméket, amit speciálisan sportolóknak kifejlesztett ásványvíznek tippeltem (a múltkori futóversenyen kaptunk ilyet, sok oxigén van benne állítólag, csak azt nem értem, mióta van az oxigénnek cseresznyeíze). Kértem is egy ilyet németül (!), szénsavasan. Némi ijedtséggel vettem észre, hogy a pultosnő először valami tömény sárgát nyom a pohárba. Láthatta arcomon a megrökönyödést, mert miután felöntötte szódával, elmagyarázta, hogy bodzaszörpöt rakott bele. Megkönnyebbülten mentem ki a teraszra a többiekhez, ahol Feritől megtudtam, hogy ez sípályákon bevett innivaló. Rögtön Csaba is besietett egyért, ám mikor kijött, meglepve tapasztalta, hogy az övé más színű. Mint kiderült, neki málnaszörpöt töltöttek bele. A vicces az egészben az, hogy egyikünk sem közölt kívánságot a szörp jellegére vonatkozóan.

Úgy látszik, a többiek egész jól hozzászoktak a nagy vacsorákhoz, mert a másnapi reggelinél Jules már kisebb tornyot épített a tányérjára zsemlékből és rávalókból. Sztell a kétféle nutellát tesztelte, és megállapította, hogy az egyiknek nagyobb a mogyorótartalma.
- Mennyi mogyorótartalma van amúgy egy ilyennek? – tudakolta Tóni.
- Az attól függ, hogy igazi nutella vagy csak ilyen CBA-s vagy TESCÓ-s utánzat – feleltem,
- És honnan ismered fel, hogy igazi nutella?
- Onnan, hogy rá van írva a Nutella szó…
Tóni motyogott valamit arról, hogy még nem ébredt fel teljesen, én viszont az órámra nézve megállapítottam, hogy mindjárt indulunk.
- Fölmegyek fogat mosni – jelentettem be. Csaba rögtön vette a lapot:
- Akkor mosd meg légyszi az enyémet is – és imitálta, hogy kiszedi a fogsorát a szájából.