Börzsönyi lost and found, avagy tanmese az erdőben eltulajdonított tárgyakról

A Nagy Hideg-hegy után kettévált a csapat: míg Tóni a többieket levezette egy mély völgybe és vissza fel, Attila és én egyenesen a Csóványosnak tartottunk. Mondjuk annyira egyenes nem volt, mert a legrövidebb út helyett a szép sziklákkal tarkított piros háromszögön indultunk el végül. Szerencsés ötlet volt: alig párszáz méter után találtam a földön egy teljesen működőképes kisméretű elemlámpát. Mivel kevéssé tudtam elképzelni, hogy tulajdonosa visszajönne érte, zsebre tettem. Attila gyorsan számba vette, hány zseblámpája van, és arra jutott, hogy a szükségesnél több, ezért a leletet átengedte nekem. Ő megelégedett azzal, hogy három geoládát is fel tudott keresni ezen a rövid útszakaszon (ez hárommal több volt, mint amennyire Tóni vezetésével lett volna lehetősége).

Tóniék a Csóványoson értek utol minket, és elpanaszolták, hogy útjuk egyáltalán nem volt szép, ráadásul csak 5 perc jutott ebédidőre. Ezt leginkább Péter szenvedte meg, aki ebédnél a kesztyűjére ült le a nyirkos fatörzs helyett. Mikor Tóni 5 perc után elkiáltotta magát, hogy „indulás!”, elfeledkezett az eredeti pécsi kesztyűről és otthagyta a fatörzsön. Erre csak a Csóványoson döbbent rá, amikor már nem lett volna ideje visszamenni érte akkor sem, ha történetesen nem jelzetlen úton történik mindez. Bosszankodva indult hát tovább.

Nekem is hamarosan akadt bosszankodnivalóm: fényképezőgépem, amely már több mint egy éve halódott (például vakuzni csak halszemoptikával volt hajlandó - ebből igen érdekes templombelső-fotók születtek), most végképp felmondta a szolgálatot. Jócskán lemaradtam, míg megpróbáltam működésre bírni: csak a Foltán-keresztnél értem utol a többieket. Péter fáradtan zuhant le egy padra.
- Baromi nehéz ez a kalapács! - sóhajtotta. Ekkor tudtam meg, hogy nem sokkal szétválásunk után (még 5 perces ebédjük előtt) ő egy kalapácsot talált az ösvényen és elrakta, hátha jó lesz valamire.

A kalapács-sztorit persze a többiek sem hagyták szó nélkül. Amikor, már Királyrét közelében, egy autólámpa hevert lefordítva az ösvényen, rögtön hátrakiáltottak Péternek, hogy nem akarja-e elrakni azt is.
- Kissé nyomottan néz ki - állapítottam meg, miután túrabotommal megfordítottam.
- Nem baj, majd a kalapáccsal helyrekalapálja - mondta Sanyi. Péter nem tette el az autólámpát, sőt a szintén az erdőben talált olajos hordót sem, amelyet szintén ajánlgattunk neki. Magát a kalapácsot csak lent a faluban pillantottam meg először, és megállapítottam, hogy elég rozsdás. Sanyinak erre is volt megoldása:
- Majd lejön róla a rozsda, miközben az autólámpát kalapálja.

Tanulság: ha az ember talált tárgyakat tulajdonít el az erdőben, az megbosszulja magát.