Karaoke buli

9-kor Dani felvetette, hogy menjünk le a Why Notba, mert karaoke buli lesz. Én egy kicsit húzódoztam.
- De hát az csak 10-kor lesz, innen meg 20 perc alatt odaérünk! Mit csinálunk addig?
- Mit, hát iszunk! – felelte Justin, amit elfogadtam érvnek és elindultunk. Hamar kiderült, hogy mégsem fogunk 20 perc alatt odaérni. Dani ugyan kocsival volt, de azt le akarta tenni a lakása előtt Budán és onnan tömegközlekedni. Justinnak eszébe jutott, hogy kapott egy kupont még tavaly (először azt mondta, szilveszterkor, aztán jobban belegondolva rájött, hogy emlékei szerint aznap le se ment a Why Notba), ami kedvezményt nyújt, és úgy döntött, hazamegy érte. Ekkor már én is bevetettem, hogy szívesen letenném otthon a marha nehéz hátizsákomat. Úgyhogy először elmentünk hozzám (a nagy beszélgetésben elfelejtettük Danit navigálni, úgyhogy párszor elég érdekesen váltott sávot), aztán Justinhoz, és végül át Budára. Itt viszont váratlan probléma adódott: a parkolóhelyek hiánya. Találtunk ugyan egy kis helyet, de Daninak nem sikerült belepréselnie az autót.
- Nem vagyok mindig ilyen béna, csak most zavarban vagyok, hogy itt vagytok.
- Becsukjuk a szemünket? – ajánlottam fel. Dani végül feladta a parkolóhelyet, bár Justin megjegyezte, hogy ő simán be tudott volna oda parkolni. Továbbmentünk, és került megint egy hely (Dani szerint akkora, mint az előző, Justin szerint nagyobb), de Dani nem merte megkockáztatni. Végre egy limuzin méretű résbe szerencsésen letettük a kocsit.
- Nem akarsz te is felugrani valamiért? – vetette fel Justin. Dani nem akart, így elindultunk a villamoshoz, és pont 10-re meg is érkeztünk a Why Notba.
Műsornak persze még híre-hamva sem volt. Viszont kiderült, hogy éppen akciós a Jägermeister, úgyhogy rendeltünk négyet (a plusz egyet Dani kapta, mert ő nem rendelt más alkoholt, legalábbis ezen a ponton). Egy idő után ismerősök is befutottak: Zsoltiék, Blumi és Peti. Kicsit csalódott voltam, hogy Blumi nem emlékszik legutóbbi közös karaokés élményünkre, amikor az egész estét szinte végig ő töltötte be, de ez vélhetően az alkohol hosszú távú hatásait igazolja. Peti viszont láthatóan megkönnyebbült, hogy éppen nem kell LMBT történeti hónapot szerveznie.
Végre elindultak a zenék. Justin azt mondta, ő csak nagyon részegen hajlandó szerepelni (annyira nem is forszíroztuk, miután kiderült, hogy legutóbbi ilyen produkciója a Barbie Girl volt), ezért mi csak magunknak a sarokban énekeltük a dalokat. Mondjuk lehet, hogy a We Are The World-öt ambíciózusan előadó két és fél srác (a harmadik ugyanis mellettük állt, de két sornál többet nem énekelt) nem díjazta, hogy mi közben a Hofi-féle paródiát nyomtuk.
Éjfél körül már kezdett erősen megoszlani a bár közönségének alkoholszintje, így a produkciók színvonala is. Peti például gyönyörű Sinatrákkal szórakoztatott minket, amitől valaki más is vérszemet kapott, de ő jóval rosszabb minőségben csinálta ugyanezt. Egy másik fiatalember nem tudott lépést tartani a dal sebességével (pedig ABBA volt, nem Dopeman), így a sorok redukált számban és nem pont a hivatalos helyükön következtek. Az előadó viszont ezt ellensúlyozta azzal, hogy reklámot adott a mostanában zajló eseményeknek, ugyanis a szám végén kétszer hangosan elordította magát:
- LMBT február hónap!