Fogadósné, aranyvirág

Fertőhomoki szállásunkkal abszolút meg voltunk elégedve. A szobákhoz volt közös nappali, konyha és hűtő, utóbbi tetején megérkezésünk után nem sokkal hívogató gyümölcskosár jelent meg. A pincérlány elmondta, hogy ugyan nincs mára vegetáriánus vacsora, de a meglevő ételekből kombinálható ilyesmi (pl. rizs vagy galuska gombás szósszal), sőt szívesen csinálnak nekünk grillezett zöldségeket. Egyúttal azt is megkérdezte, hányra kérjük a reggelit és mit. Hárman rántottát kértünk, Zoli hidegtálat. A pincérlány szabadkozott, hogy a kávéért külön kell majd fizetni, de Zoli megnyugtatta, hogy neki a reggeli kávé bármennyit megér.

Másnap reggel Andrással azon tanakodtunk, bejelentsük-e a szemközti kertben észlelt tüzet (ld. a "Szárazföldi patkányok a Fertő-tónál" c. bejegyzést), és úgy döntöttünk, a fogadó személyzetétől kérünk tanácsot. A konyhában talált hölgy kijött ugyan, de ugyanolyan tanácstalannak tűnt, mint mi. Megkérdezte viszont, hogy itt lakunk-e vagy kerékpárral jöttünk (ez utóbbi éles logikára vallott, minthogy egyikünknél se volt kerékpár). Miután megerősítettük, hogy ott lakunk, megkérdezte, kérünk-e reggelit. Némileg megütközve közöltük, hogy már előző nap kértünk, és elismételtük a rendelést. (Az rejtély, hogy ha ezt nem tudta, milyen célból sült a hagyma a konyhában.) Megkérdezte, mit kérünk a hidegtálra, de mivel mi nem voltunk illetékesek, a kérdést nyitva hagytuk. Ehelyett felmentünk Zoliék szobájába, és miután onnan is megtekintettük a tüzet, javasoltuk Zolinak, hogy menjen le és világosítsa fel a hölgyet, aki szemlátomást a tulajdonos volt (ezt abból gondoltuk, hogy az előző esti felszolgálót "kis pincérnőm"-ként emlegette).

A fogadósné vélhetően azt se tudta, hogy "kis pincérnője" fel akarta hozni a reggelinket, így inkább lementünk. Zoli megkapta a hidegtálat, rajta paradicsomszeletekkel, amelyek egy részét HZS rögtön lenyúlta. A fogadósné meglepő sebességgel kapcsolt, és megkérdezte, kérünk-e mi is paradicsomot. A hölgy megkérdezte, kérünk-e teát, és mikor az elérhető fajtákat kérdeztük, ezt felelte:
-Van hibiszkuszos, gránátalmás meg még valamilyen.
Megerősítettük, hogy a gránátalmás mindannyiunknak megfelel, így hamarosan ki is hozott három adag forró vizet - hibiszkuszos-gránátalmás filterekkel. Zoli kávéja viszont csaknem megoldhatatlan probléma elé állította, kiderült ugyanis, hogy nem tudja kezelni a kávégépet. Végül hátulról hozott ki neki egy csészével és nem számított fel érte pénzt; úgy tippeltük, hogy saját kotyogós kávéfőzőjén főzött le neki egy adagot. Ahhoz is némi segítségre volt szüksége, hogy elővadássza a hűtőből a gyümölcslét. A legnagyobb gondban azonban akkor volt, mikor közöltük, hogy szeretnénk kifizetni a szállást. Azt eleve nehezen értette meg, hogy Zoliék az előző esti vacsorájukat akkor kifizették, mi viszont hozzáírattuk a számlához. A végső csapás az volt, mikor megtudta, hogy kártyával akarunk fizetni. A kávégép mellett ugyanis ehhez a géphez sem értett.