2015. március 10., kedd

Istvánnak nem jött össze

Azon már meg se lepődtem, hogy megérkeztemkor István már ott ült a gépe előtt; azon kicsit jobban, hogy kutyája, Csipi, ezúttal nem a sarokba tett rongyon hevert, hanem egy irodaszéken aludt összegömbölyödve.
- Andi ma nincs bent - világosított fel Kriszta; nyilván ezért kapta meg Csipi az ő székét. István elégedetten nézett a képernyőre.
- Tökéletes! - jelentette ki. Udvariasságból én is ránéztem, bár nem láttam át, miért olyan nagy durranás egy kép és mellette az ár. István hamarosan elárulta:
- Tegnap ez a termék még 1 forintba került kedvezményesen, a piaci ára pedig 2 forint volt.
- Mármint ez konkrétan ki is került a honlapra? - értettem meg.
- Ki. Egy egész napig kint volt. Most először basztam el valamit, amióta itt vagyok.

Az angolóra végén éppen összepakoltam, amikor István elhúzott az ajtó előtt.
- Megyek cigizni - jelentette be. Nyomában, mint mindig, Csipi szedte apró lábait. István már a lépcső tetejénél állt, mikor visszafordult.
- Basszus, elfelejtettem a cigit! - és már ment is vissza. Csipi teljesen összezavarodva állt a hirtelen irányváltás miatt, amivel láthatóan nem tudott mit kezdeni. Én viszont elindultam lefelé. Mikor a földszintre értem, Lackó ugrott elő a lépcső alól.
-Bú! - hebegte bizonytalanul. Nemcsak azért lepődtem meg, mert ez igen messze volt az ijesztőtől, hanem mert a gátlásos, csöndes Lackó eddig még nem sütött el irányomban ilyen jellegű poénokat. Ám ha engem meglepett a helyzet, őt még jobban, mert teljesen zavarba jött.
- Azt hittem, István az - magyarázta.
Szegény István, ma még megijednie sem sikerült.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése