Nyúlbántalmazás

Mikor kijöttem a Mammutból, András egy marék szórólapot nyomott a kezembe. Valaki odaadta neki, hogy osztogassa, ő meg továbbadta nekem az angol nyelvűeket azzal, hogy azokat osztogassam én. A tüntetés résztvevői között még viszonylag egyszerű volt megkülönböztetni a magyar és az angol anyanyelvűeket, mikor viszont elindultunk és a szembejövő járókelőknek kellett volna osztogatni, már bajban voltam: rendszerint nem volt idő beszélgetni velük, hogy kiderüljön a nemzetiségük. Néhánynak, akiből kinéztem az angol nyelvtudást, adtam szórólapot, és úgy gondoltam, a többi szórólappal megvárom, míg a Margit-hídra érünk, ahol vélhetően sok külföldi fog hazasétálni a Szigetről. Így is lett, és már nyúltam is a szórólapjaimért, amikor rájöttem, hogy az angol nyelvűeket már mind szétosztottam, és az alján már magyar nyelvűek vannak. Remélem, akiktől a szórólapok eredetileg származtak, megtartottak még pár angol nyelvűt a turisták számára.

A feminista tüntetéseken a kántálás az egyik legérdekesebb elem, nemcsak mert jó üzeneteket tud közvetíteni, hanem mert bőven ad lehetőséget baklövésekre. Ezúttal menetünk elég rövid volt, mégsem hallotta a vége, mit kántálnak az elején, és gyakran egészen más jelszavakat mondogattak. A legszórakoztatóbb azonban az volt, ahogyan a külföldiek próbálták magyarul kiabálni az üzeneteket. Amikor például a „Biztonságos tereket!” kántálás folyt, a mögöttünk vonuló két leányzó megkaparintotta a hangosbeszélőt. Ez az eszköz a tüntetés elején a beszédek alatt egyáltalán nem hangosított, ők viszont működésre bírták, így a többieket túlharsogva kántálhatták, hogy "Disznóságos szerepek!” Egy lelkes kelet-ázsiai fiatalembernek és barátainak még hangosbeszélőre se volt szükségük. Saját gyártású, többnyelvű üzenetük utolsó sora ez lett volna: „A nőverés nem menő!” – ám a magyar fonetika kifogott rajtuk. A járókelők valószínűleg erősen meglepődhettek, hogy egy feminista táblákkal vonuló csoport lelkesen ezt harsogja: „A nyúlverés nem menő!”