Piti közlekedik

Fekete hajú, bőrdzsekis fiatal nő szállt fel a buszra két kutyával: az egyik csau-csau volt, a másik egy németjuhász-méretű, de vélhetően keverék jószág. Az első ajtós felszállás miatt a lány kénytelen volt a két kutyával hátravergődni a busz hátsó részébe; ez korábban nekem is nehezen ment, mivel néhány utas a középső részben önmagát és táskáját úgy helyezte el, hogy nem igazán lehetett elférni tőle, bár bőven volt hely az ablaknál is. Ráadásul, mint utóbb kiderült, a lány alapállásban erre a középső részre szokta terelni állatait, ahol jól elférnek, csak ugye ez most nem volt adott. Így hát nagynehezen átpréselte magukat a lelkesen diskuráló (és egy centit odébb nem húzódó) hölgyek mögött és lehuppant az előttem levő ülésre.

A csau-csau azonnal lefeküdt az ülés alá és elaludt (vagy legalábbis úgy tett). A másik kutya viszont, akit a fegyelmezésből ítélhetően Pitinek hívtak, rendkívüli érdeklődést mutatott környezete iránt. Sorra ment oda minden utashoz, megszimatolta a kezüket, simogatást kért, bár nem mindenkitől kapott. A lány próbálta őt visszahúzni a póráznál fogva, de mivel nagyjából egy súlycsoportban lehettek, ez kevéssé sikerült neki. A gazdi ezért csak annyit tehetett, hogy sűrű bocsánatkérésekbe és magyarázkodásba kezdett felém, bár én semmi jelét nem mutattam, hogy zavarna Piti viselkedése.

Aztán a lánynak eszébe villant, hogy van nála szájkosár! Pontosabban annak anyagból készült megfelelője, amit ráhúznak a kutya fejére, hogy ne tudja nagyra nyitni a száját (sőt, egyes esetekben semennyire se tudja kinyitni, ami szerintem állatkínzás). A lány tehát úgy döntött, hogy felteszi Pitire a szájkosarat. Ehhez ugye kell egy kéz, amivel a pórázokat fogja, egy másik kéz, ami a szájkosarat tartja – meg egy harmadik kéz, amivel beleirányítja a kutya fejét. Miután a lánynak csak két keze volt, többször megismétlődött az a jelenet, hogy odatartotta a szájkosarat Piti elé és kezdte volna ráhúzni az orrára, mire Piti elfordította a fejét, és kezdődött az egész elölről. Végül megsajnáltam a gazdit és felajánlottam, hogy segítek megfogni a kutya fejét; így együttműködve már sikerült ráadnunk a szájkosarat.

Ez azonban izgágaságán mit sem csökkentett. Továbbra sem bírt megmaradni, ide-oda mászkált az ülések közti keskeny folyosóban, ráadásul forgalmi akadályt képezett azok előtt, akik a busz végébe szerettek volna hátramenni. Gazdája továbbra is sűrű bocsánatkérésekre szorítkozott; amúgy se tudta volna az ülés alatt elhelyezni Pitit, hiszen azt a helyet a csau-csau foglalta el. Végül felajánlottam, hogy Piti bejöhet a mellettem levő ülés elé vagy alá. Piti félreértelmezte az ajánlatot és lelkesen feltette két mellső mancsát az ülésre. A lány meggyőzte, hogy ez nem jó ötlet, és a póráznál fogva benavigálta őt mellém. Piti ott is maradt – majdnem húsz másodpercig. Aztán ismét kiment az ülések közti folyosóra, hiszen ott sokkal több érdekes dolog történt. Még mindig ott haverkodott az utasokkal, amikor leszálltam a buszról.