Fogkrémkupak

- Tudnál adni egy kis fogkrémet? - lépett be hozzám Lóri a fürdőszobába. - Az enyémet már elcsomagoltam.
- Persze - feleltem, és megpróbáltam két kézzel megoldani azt, hogy egyszerre fogjam a fogkrémet, a kupakot és a saját fogkefémet. Nem jártam sikerrel, így a fogkrém kupakja beesett a mosdóba és a lefolyóban landolt. Megpróbáltam kiszedni onnan, de épphogy a szélét értem csak el. Lóritól kértem segitséget, de ő sem tudta kiszedni. Annyit viszont elértünk az ügyködésünkkel, hogy a kupak mélyebbre süllyedt és beállt vizszintesen, teljesen elfedve a lefolyónyilást.
- Kinek vannak hosszú ujjai?- töprengtem hangosan és rögtön meg is találtam a megoldást. Ádám szerencsére épp átvágott az udvaron.
- Ádám, tudnál segiteni? Szükségem van rád, mert olyan szép hosszú ujjaid vannak. És ez nem az, amire gondolsz - tettem hozzá gyorsan, mert Ádám elég meglepettnek tűnt. Bejött és ő is megpróbálta kimenteni a fogkrémkupakot, de neki se sikerült: a cucc rendesen beszorult a lefolyóba. Következő ötletként behoztam egy kést a konyhából és azzal próbáltam kihalászni: a kés éle befért ugyan mellé, de kihúzni nem sikerült.
- Szerintem nem kés kellene, hanem villa - vetette fel Lóri, és rögtön be is hozott egy villát, ami ugyanúgy nem járt sikerrel.
- Nincs más hátra, szét kell szedni a csövet - jelentette ki Lóri.
- Muszáj? Akkor mindent elborit a viz.
- Mi lenne, ha alufóliával fednéd le a fogkrém tetejét? - dobta be Ráhel, mire elmagyaráztam neki, hogy elsődleges problémám nem a fogkrém jövője, hanem az a tény, hogy eldugult a mosdó. Ezzel kimentem és szereztem egy vödröt. Mikor visszaértem a fürdőszobába, Lóri óvatosan letekerte a két csőszakaszt összekötő elemet - és szerencsére pont ott akadt meg a fogkrémkupak. Igy ki tudtuk venni anélkül, hogy árvizet csináltunk volna.