Csak annyi időnk volt, amíg a többiek megnézik a tájházat, pedig a nagy melegben nagyon szomjasak voltunk. Beálltam a sorba a többiek mögé, akik különböző folyadékokat vettek. A kocsma a bolttal volt egybekötve, és számomra nem nyilvánvaló logika szerint egyes italok a kocsmatérben, mások hátul a bolt hűtőjében lapultak. Ha valaki vegyíteni próbálta a kettőt (például kért egy kólát és egy kávét), a pultosnéni hátrasétált a boltba, majd több perc után került elő a kólával. Általában is lassított felvételre emlékeztetett, ráadásul a termékek egy részének árát nem tudta fejből, ezért be kellett neki diktálni.
Az első extra lassító tényező Előd volt, aki akut fokhagymahiányban szenvedve örömmel fedezte fel a helyi termékek polcán a fokhagymakrémet. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy ezen kívül milyen más specialitást vásároljon. Miközben habozott a padlizsánkrém és a laskagomba-pástétom között, a törzsvendégek egyike a helyzet bonyolításának érdekében ajánlgatni kezdte a szárított gombát. Persze állt a sor, amíg Előd végre döntést hozott, és aztán további percekbe került az ár beazonosítása, az ugyanis nem szerepelt a termék csomagolásán.
A következőkben a néni rendesen belezavarodott, hogy ki hány sört kér, de közös erővel sikerült megoldani. Örömmel állapítottam meg, hogy előttem már csak Endre van, aki nem sörözik. Valóban nem sörözött, ehelyett a bejáratnál specialitásként említett meggyes pitét kérte. Miután megtudta, hogy ez elfogyott, már óvatosabban kérdezett rá a másik specialitásra:
-És forró csoki van?
- Hát van, ha ráveszem magam, hogy csináljak - sóhajtott a néni. Én ezen a ponton visszakoztam volna, de Endre (mint utóbb kifejtette) csakazértis kitartott a válaszása mellett. A néni lassú mozdulatokkal elővette a csészét, és hosszasan gondolkodott, hogy a kávégép melyik pontjára helyezze el. Több percbe telt a forró csoki elkészítése. Mikor megvettem a hosszúlépésemet (a néni megkérdezte, ez milyen arányokat jelent, de aztán sikerült összehoznia), kimentem. Endre kiskanalanként szürcsölgette az igen forró és állítása szerint nem is túl jó minőségű forró csokit. Három kanálkáig jutott, mikor megjelent a tájház ajtajában Gazsi és közölte, hogy két perc múlva indulunk.
Maga Gazsi is belekóstolhatott az óbányai kocsma működésébe másnap. Most egy másik hölgy volt a pultban. Gazsi kért egy sört és egy kávét azzal, hogy az utóbbi ráér később is, de előre kifizeti. Amikor azonban a sör végeztével visszament, már egy újabb pultosnőt talált.
- Én vagyok az, aki kérte a kávét-jelentette be abban a reményben, hogy a pultosok átadták egymásnak az infót.
- Ja, hogy egy kávé rendel?-és a pultosnő mondta az árat.
- Én ezt már kifizettem a kolléganőjének.
- Ja, csak ő hátrament- magyarázta a hölgy. Azt már nem tudtam meg, sikerült-e Gazsinak meggyőznie őt, hogy a kávé ki van fizetve, vagy elő kellett keríteni a kettes számú pultost.
Hogy mindezek mellett valami pozitívumot is mondjak: a kocsma előtti feliratból megtudhattuk, hogy Óbánya lakói áttértek az egészséges életmódra és sör helyett ma már mézet isznak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése