Püspökszentlászló - krimisorozat 4 részben

1. rész. Az ágyneműhuzatok rejtélye

Az ágyneműhuzatok az előtérben a padra voltak kirakva. Mivel hevert néhány a zacskókon kívül is, elsőre nem volt egyértelmű, melyik mire való, de valahogy sikerült kiválogatnunk magunknak egy-egy lepedőt, párnahuzatot és paplanhuzatot. A szobánkba fölérve azonban cseppet sem voltunk elégedettek az eredménnyel. Az én állítólagos lepedőm szélessége épphogy megközelítette egy átlagos gyapjúsálét, Sztell viszont arról panaszkodott, hogy a párnája nem fér bele a párnahuzatba. Minthogy lepedő-ügyben úgyis készültem lemenni a földszintre, felajánlottam, hogy hozok neki egy másikat. Útközben összetalálkoztam Gazsival, akinek megmutattam a félresikerült lepedőutánzatot.
- Tudod, mi ez? – villant be neki a megoldás. – Oltárterítő!
Tisztára eldobtam az agyam azon, hogy oltárterítővel akartam megágyazni, bár Sámuel felvetette, hogy esetleg csak nagyon sovány emberekre méretezett lepedő volt. Lementem a földszintre, beszereztem egy normál szélességű lepedőt (az oltárterítőt otthagytam a többi ágyneműhuzat, hátha másnak Jules és Feri is azzal ágyaznak meg véletlenül, de ez nem jött össze), és nekiláttam párnahuzatot keresni Sztellnek. Széthajtottam az összeset: mind ugyanakkora volt.

2. Az eltűnt kávé esete

Az eltűnt kávé rejtélyét Sztell a következőképpen adta elő. Kora délután visszaértek a szállásra és lefőztek maguknak három adag kávét. Ezeket bögrében kitették a pultra, majd lefeküdtek aludni azzal a megfontolással, hogy kávézás után ez nem működne. Pár óra múlva Feri és Jules ébresztették őket; ekkor a lányok lementek a konyhába, ám a három kávé helyett csak kettő várta őket.
Krimirajongó lévén rögtön nyomozásba kezdtem, és megkértem őket, sorolják fel a lehetséges gyanúsítottakat (vagyis azokat, akik felébredésükkor a házban tartózkodtak). A listából Jules-t találtam a leggyanúsabbnak, ezért amikor bejött a szobánkba, vallatóra fogtuk. Ő persze tagadott, Feri meg alibit igazolt neki, de elfogultsága miatt ezt nem vettük figyelembe. Viszont másnap reggel Jules is beszámolt egy esetről, amikor készített Sztellnek kávét és fel is hívta a többiek figyelmét, hogy az nem szabad préda, mégis eltűnt addigra, mire Sztell leért a földszintre. Ezúttal azonban közvetett bizonyítékot találtunk, ugyanis mikor Sztell a konyhába lépett, Tamáska melegített magának kávét a mikróban, mellette a bögre pedig üres volt. Tamáska bűnösségét ezzel bizonyítottnak tekintettük és az ügyet lezártuk.

3. Zokni a zuhanyzóban

A női zuhanyzóban szürke zoknit találtam. Ezt szobatársaim egyike sem vallotta magáénak, ami arra utalt, hogy hímnemű egyed használta a zuhanyzónkat. Azt tudtam, hogy Gergő csinált ilyet, mert pont előttem foglalta el (Sztell azt az enyhítő körülményt találta neki, hogy nem volt ott első este, így nem tudhatta, hogy ez a női zuhanyzó). Zsoltinak én magam adtam engedélyt a női zuhanyzó használatára vacsoránál, miután mi már mind lefürödtünk. Gyanús volt ezenkívül a ház összes férfi lakója, különösen Jules (szokás szerint) és Feri. Amikor Jules-t kávéügyben kivallattuk, rákérdeztünk a zokni-témára is, de akárcsak András és Feri, váltig állította, hogy nincs szürke zoknija. (Nem tudom, miért olyan ciki szürke zoknit birtokolni, nekem több is van.) Ezután Zsoltit kerestem meg, aki magáénak ismerte el a bizonyítékot és el is indult a zuhanyzó felé, hogy eltegye. Mivel Sztell nem tudta, kicsoda ő, megkértem, hogy előbb nézzen be hozzánk. Ez annyira megzavarta, hogy a zoknit végül elfelejtette magához venni: az még másnap reggel is a zuhanyzó padlóján árválkodott.

4. A csíkos ajtó titkai

Szombaton esős reggelre ébredtünk. Túrázás helyett mindenki alternatív programot talált ki: a legtöbben aludtak, mi pedig kitaláltuk, hogy kártyázni fogunk. A padlástér melletti tárolóhelyiség (Gazsi hálószobája) alkalmas terepnek bizonyult – volna, csak éppen az ezt a teret a padlástér-szobától elválasztó falból hiányzott az ajtó. A padlástérben többen aludtak, akiket nem akartunk felzavarni, viszont Sztell bejelentette, hogy ő nevetgélés nélkül nem tud kártyázni. A megoldást a tárolóhelyiségben heverő csíkos matracok jelentették, amelyeknek a mérete éppcsak pár centivel haladta meg az ajtónyílásét. Miután mindannyian bent voltunk, egy ilyet illesztettünk az ajtónyílásba (ezzel új értelmet nyert a „tedd be az ajtót” kifejezés) és megoldottuk a hangszigetelést.
A játék során Jules bevallotta: régi vágya, hogy akcióhős módjára betörjön egy ajtót. Mivel matraccal ez viszonylag fájdalommentesnek ígérkezett, kiment a helyiségből (bentről kifelé egyrészt krimikben is ritkább, másrészt fennállt volna a veszély, hogy ráesik az ott alvók valamelyikére), majd tigrisugrással az ajtónak vetette magát, amely hatalmas puffanással landolt előttünk.