Macskamedve karácsonya

Két kis csomag várakozott a karácsonyfa alatt, kék papírba csomagolva: egy henger alakú és egy szögletesebb.
- Találjátok ki, melyik melyikőtöké! - adtam ki az utasítást. Kristóf még a délután folyamán beazonosította a sajátját, de most hagyta Andrást érvényesülni, helyette az én ajándékomra ült rá. András kibontotta a henger alakú csomagot, ami két kis doboz konzerv macskakaját tartalmazott.
- Jaj, de jó, megvan az ebédem! - lelkendezett. - Mi az a Truthahn?
- Te nem tudod, mi az a Truthahn? Pulyka! Ezt még én is tudom, pedig nem tudok németül, csak szoktam macskakaját vásárolni.
András tovább örvendezett a konzerveknek, a másik kis kék csomag továbbra is a fa alatt hevert.
- Azt nem akarod kibontani?
- De az a macskáé!
- Látod, hogy nem tudja kibontani. Segíts már neki!
András végül kibontotta a másik csomagot, amiben többek közt egy úszószemüveg lapult. Ennek is örült. Majd megpróbálta a konzerveket macskajátéknak használva elgurítani, de meg kellett állapítania, hogy nem gurulnak egyenes vonalban - a gyártók ezt a felhasználási lehetőséget nem vették figyelembe. Kristóf különben sem foglalkozott vele, inkább a karácsonyfára irányította a figyelmét. Megjegyeztem ugyanis, hogy az egyik ágon túl sok dísz került egymás mellé, így most azon igyekezett, hogy valamelyiket leverje.

Másnap reggel hírem volt az ébredező Andrásnak.
- Odaadtam az egyik konzervet a macskának.
Na, erre rögtön felébredt.
- Hogyhogy odaadtad?! De hát az az enyém!
- De nagyon nyávogott!
- Nem érdekel! Használja az úszószemüvegét!