Jóska szórólapja

- Csináltam egy szórólapot az egyesületnek – mondta Jóska. – Megnézed, hogy mit gondolsz róla?
Kotorászni kezdett a hátizsákjában és előhúzott egy kis csomag rozskenyeret.
- Nagyon szép rozskenyered van – dicsértem meg, mert azt tanultam, hogy fontos a pozitív megerősítés.
- Kérsz?
- Ja, nem azért mondtam.
Jóska megtalálta a szórólapot, előhúzta és megpróbálta kisimítani.
- Ez direkt ilyen gyűrött?
- Nem direkt – felelte Jóska. – Sőt, amikor pdf-ben van a képernyőn, kifejezetten sima.
Ekkor lépett oda hozzám Gazsi.
- Figyelj, ne vigyen el Gergő kocsival? Akkor hamarabb beérsz Pestre.
- Ja jó, köszi – feleltem, és láttam, hogy Gergő és Misi már leszálláshoz készülődnek. – Most szállunk le?
- Igen, itt hagytam az autót – felelte Gergő. A busz megállt, mi leszálltunk, és velünk együtt Jóska is, kezében a szórólappal.
- Te is jössz kocsival? – kérdeztem meglepetten, mert nem rémlett, hogy Gergő neki is felajánlotta volna.
- Ja nem, csak a szórólap… mindegy, odaadom. – Jóska odaadta és megfordult, ám a busz már kezdte becsukni az ajtót. Jóska épphogy fel tudta préselni magát a nyíláson.
- Jóska, az isten áldjon meg! – kiáltottam utána. – Elküldhetted volna pdf-ben!

- Aranyos gyerek ez a Jóska – állapította meg Gergő a kocsi felé menet -, de néha nem igazán a földön jár.