Egy korábbi bejegyzésemből (Madeira gyíkjai) már kiderült, hogy olyan szigeteken, ahol igen kevés nagyobb állat él, a gyíkok átveszik ezek bizonyos funkcióit. Los Lobos picike szigete Fuerteventura és Lanzarote között helyezkedik el, és bár annak idején az oroszlánfókákról kapta a nevét, őket már csak három szoborfóka képviseli az amúgy majdnem-lakatlan szigetke kikötőjében. Los Lobos ezenfelül madárvédelmi terület is, de így télen közülünk se találkoztunk túl sok fajtával. Tehát egy nagyrészt kihalt (csak egy-két mountain bike-ost felmutató) úton kerültük meg a szigetet és álltunk meg annak az ösvénynek a kiágazásánál, amely a sziget legmagasabb csúcsára (127 m) vezet föl. Mivel Los Lobos szigorúan védett terület, az ösvények mellett lapos kövekből kb. fél méteres falat emelnek. Ennek a falnak a repedéseiben vettem észre a gyíkokat, miközben András nekivetkőzött a csúcstámadáshoz. A kisállatokat láthatóan nem zavarta a falra helyezett táska, és Andrást is érdeklődve szemlélték.
- Mindjárt rá fog mászni a lábadra - lelkendeztem.
- Én ezt annyira nem szeretném - mondta András, ám a gyík kevéssé volt tekintettel az ő igényeire: simán keresztülmászott András lábfején. Természetesen semmiképpen sem akartam kimaradni egy ilyen élményből: letettem a kezemet a földre, és némi várakozás után valóban átsétált rajta a fal egyik őrzője:
Hálából kiszórtam nekik a szendvicsem után maradt morzsákat. Amilyen domesztikáltak, tuti szeretik a sajtot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése