Reggeli kávé

Tudtuk, hogy másnap reggelre kell vennünk reggelit, így ilyen szemmel néztük végig a TESCO polcait. Én elég hamar ráakadtam egy jónak tűnő gyümölcslére, de a biztonság kedvéért kávé is kellett volna. A hűtőben Starbucks kész kávék üldögéltek pohárban, és örömmel fedeztem fel köztük a laktózmentes cappuccinót. Csakhogy azt hűtve kellett tárolni, mi pedig még igen messze voltunk a szállástól és abban sem lehettünk biztosak, hogy lesz ott hűtőszekrény. Így végül egy laktózos, de hűtés nélkül is elálló változatot választottam, Tomi viszont bevállalta a Starbucks cuccot.

A reggeli kávé hiánya másoknak is fejtörést okozott. Szerencsére kiderült, hogy a mi apartmanunk konyhájában van főzőlap, így Gyuri beígérte, hogy reggel átjön hozzánk kávét főzni (felajánlottam neki a magamnak vásárolt jegeskávét, de cukortartalma miatt nem kért belőle), Jules pedig bejelentkezett, hogy abból ő is kérne. Ezt és az egyéb logisztikai dolgokat letudván felmentem az apartmanba, betettem a hűtőbe az innivalóimat és lefeküdtem aludni.

Reggel az első kávéivó személy Tomi volt, aki Starbucksos kávéjával csatlakozott hozzám és a gyümölcslémhez a reggelizőasztalnál.
Nem romlott meg a kávéd? – kérdeztem.
Nem, teljesen jó.
Mondjuk éjszakára betehetted volna a hűtőbe.
Ja, van hűtő?
Nem sokkal később megérkezett Gyuri egy régi típusú kotyogós kávéfőzővel. Erről Tominak eszébe jutott, hogy kiönthette volna a kávéját lábosba megmelegíteni, de miután eddigre megitta, igazából mindegy volt. A hagyományos kávéfőzést viszont nehezítette, hogy a főzőlapokat sokkal nagyobb edényekre tervezték, a kávéfőző tehát a szállal körbevéve középen üldögélt volna, minden hőhatástól távol. Gyuri végül egy lábos vízbe tette bele a kávéfőzőt. Így persze lassabb lett a folyamat, de Jules csodálatos érzékkel pont akkor jelent meg az apartmanunkban, amikor a kávé elkészült.

Másnapra már megszoktam, hogy mindenki hozzánk jön kávét főzni és inni (reggelit ugyan már kaptunk, de rendes magyarok ugyebár nem bíznak a mások által készített kávéban). Így amikor a Copfossal az erkélyen keresztül beszélgettünk (ő lent a parkolóban, én kint az erkélyen), egy idő után felinvitáltam hozzánk, hátha úgy nem ébresztjük fel Dolny Smokovec teljes lakosságát.
De nem fogok zavarni?
Viccelsz? Ez az apartman már így is kész átjáróház.

Vasárnap reggel a buszra várva beugrottam egy közértbe, és örömmel fedeztem fel itt is a laktózmentes Starbucks terméket. Vettem egyet abból a megfontolásból, hogy ha Tomié nem romlott meg egy fél nap és egy meleg szobában töltött éjszaka alatt, az enyém is kibír egy nappalt a kocsi csomagtartójában. Este aztán betettem a hűtőbe. Másnap reggel futás után szükségem volt egy kis kávéra, mielőtt lezuhanyozom, elővettem tehát és megállapítottam, hogy egy igen rövid szívószálat is mellékeltek hozzá. Alapvetően nem pártolom a szívószálakat, de ha már adták, beleszúrtam; kb. a pohár közepéig ért le, úgyhogy nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan fogom a pohár alján levő kávét meginni. Mint utóbb kiderült, ezzel a problémával nem kellett vesződnöm. Miután ugyanis beleittam és elmentem zuhanyozni, visszatérve a szívószálnak hűlt helyét találtam – becsúszott a lyukon a kávéba. Jobb híján elővettem egy poharat a szekrényből és abba öntöttem ki a kávét, a közben előkerülő szívószálat ügyesen elkapva.