Magaslati nézőpontok

Kinga az egész kerti parti alatt lelkesen fotózott. Mivel azonban a teljes társaság nem fért bele egy keretbe, fotósunk úgy döntött, hogy feláll egy székre. Természetesen arra, amelyik a grill mellett állt, és amelyiknek az egyik keresztrúdja az egyik oldalon majdnem teljesen kicsúszott.
- Ügyesen kiválasztottad az egyetlen széket, ami mindjárt szét fog esni - jegyeztem meg. Kingának azonban ez nem tűnt fel (a széken állva ugye nem láthatta), így rendületlen vidámsággal helyezkedett a széken, hogy sikerüljön a csoportkép. Pár perc múlva Dávid is észrevette a szék állapotát és győzködni kezdte Kingát, hogy másszon le, de hiába. Meg kellett várni, míg a kép elkészült, még szerencse, hogy a szék addig kibírta.
- Ja, ez a szék tök szar - fedezte fel ekkor Juli. -Nem is tudom, hogy került ide ki, hozok másikat.

Mivel közelgett a vihar, a gyilkosost elhalasztottuk akkorra, amikor a kerti tevékenységek már nem lesznek praktikusak; addig Juli a pingpongozást javasolta.
-Kristóf nem hajlandó játszani velem - panaszolta.
- Miért?
-Mert folyton szarrá verem.
Erre a vádra Kristófnak csak egy válasza lehetett: felállt és követte Julit a kert végébe. Mi is így tettünk, de utunkba került egy függőágy.
- Ezek tökjók, de én tuti kiesnék belőle - jegyeztem meg.
- Pont a közepére kell feküdni, akkor nem esel ki - magyarázta Árpi. Kinga rögtön ki is próbálta, és tényleg benne maradt. Sőt, ezután keresztbe felült, és én is beültem mellé, mégsem estem ki. Árpi tanulmányozta a cetlit az ágyon.
- Én már nem ülök bele, mert az van ráírva, hogy 220 kilóra van hitelesítve.
Féltem, hogy nehéz lesz kimászni az ágyból, de egész gyorsan sikerült. Odamentünk a pingpongasztalhoz, és azt láttuk, hogy Juli a szomszéd garázsának a tetején mászkál.
- Juli, ne ugorj! - kiáltotta Dávid emberbarátilag. Juli tovább sétált a tetőn, majd az egyik magasra nőtt bokorból előhalászta a pingponglabdát és ledobta. Ő maga is leugrott és folytatták a játékot; Juli rögtön az első szervánál jó nagyot rontott.
- Így vered szarrá Kristófot? - csodálkoztam.
- Ezt most nem számoljuk, jó? - javasolta Juli. Kristóf csodálkozva nézett rá.
- Hogyhogy nem számoljuk? Ezt így lehet csinálni? Akkor az előzőt se számoljuk.
- Na jó, de nekem még remeg a kezem attól, hogy felmásztam a tetőre!