Meglátni és megszeretni

- Tiszta gáz, hogy egy csomó heteró jön a melegsátorba – méltatlankodott Zsolti. Csodálkozva néztem rá.
- Most miért baj az? Legalább tanulnak valamit.
- Igen, de így nem lehet tudni, hogy ki meleg és ki nem – felelte Zsolti a távolba meredve. Követtem a tekintetét, és a fehér inges, jóképű srácot pillantottam meg, akinek a haverjai – egy fiú és egy lány – éppen üzeneteket írtak a parafa táblánkra.
- Mármint egy konkrét személyről akarnád tudni, hogy meleg-e vagy sem? Értem.
A társaság felragasztotta a post-iteket és odébbállt. Julcsi a parafa táblához ment helyretenni pár leesett üzenetet, amikor hirtelen felkiáltott és felemelt valamit a földről. Egy sorozat automatával készült fénykép volt, amelyek a fehér inges srácot ábrázolták.
- Utánaviszem, hátha még itt van a Civil Szigeten – indult el Zsolti, de a triót már sehol sem láttuk. Zsolti mindenesetre zsebre tette a fényképsorozatot; a nap folyamán még két ugyanilyet találtunk a földön, ugyanarról a srácról. Közben Julcsi megtanulta kezelni a kitűző-készítő gépet, és egy hibbant pillanatban felvetette: csináljunk egy kitűzőt a srác képével. Az igazolványkép pont ráfért egy kisebb kitűzőre, amit Zsolti már hamarosan az ingzsebébe süllyesztett. Azért amikor elmentünk kajálni, kitűzte magára, hátha szembejön a srác vagy valaki, aki felismeri, de hát ennek péntek este a Szigeten eleve nem volt sok esélye. Később a koncertekre menet is pásztáztuk a szembejövőket; Julcsi biztosította Zsoltit, hogy ő felismeri a srác barátait, de nem volt alkalma ezt bebizonyítani.

Az estét a Magic Mirrorban terveztük befejezni, és idejekorán odamentünk, ugyanis Zsolti és én is otthon felejtettük a szemüvegünket, így közel kellett ülnünk, ha látni akartunk valamit az előadásból. Sajnos a közönség sorban állt a sátor előtt, mert odabent át kellett rendezni a színpadot. Amikor megnyitották a kapukat, összekapaszkodtunk négyen, és kellő asszertivitással sikerült egymás melletti helyeket találnunk a negyedik sorban. A másik oldalamon Gergő huppant le a haverjaival, akiket már a sorban felfedeztünk.
- Kíváncsi vagyok, hány meleg van itt húsz méteres körzeten belül – jegyezte meg Zsolti, és megnyitotta a Grindrt. Persze egy csomó kép jelent meg, többek között az előttünk ülő magas srácról.
- Egy konkrét fehéringes személyt keresel? – ugrattam Zsoltit, akinek erről eszébe jutott a srác, és elővette ingzsebéből a kitűzőt. Próba-szerencse alapján odaadta Gergőéknek.
- Nem ismeritek?
- Nem, de tök helyes – felelte Gergő haverja, akinek addigra elmeséltem a teljes történetet és jól szórakozott rajta. – Megtarthatom?
- Persze, tartsd meg – felelte Zsolti. Elcsodálkoztam a nagylelkűségén.
- Odaadnád a kitűzőt?
- Én anélkül is felismerem…
Gergő haverja végül visszaadta a kitűzőt, és nem is volt baj, mert az élő változattal nem találkoztunk az este folyamán. De azért nyitott szemmel fogunk járni a városban.