Szocreál szálloda

Komiža városa egyetlen szállodával büszkélkedhet. A tengerparton áll, külseje és berendezése alapján pártüdülő lehetett valamikor a szocializmusban. A brosúra azonban azt ígérte, kényelmes szobákat találunk majd tisztálkodószerekkel felszerelt fürdőszobával, az étterem pedig a speciális étkezési igényeket is kielégíti.

Már a tisztálkodószereknél kezdett gyanús lenni a dolog. Az ígéret hatására többen nem hoztunk sampont, viszont a fürdőszobákban higiéniai cikk gyanánt csak gagyi miniszappanok szerepeltek. A recepción se tudtak kis sampont adni, pénzért se. Ellentétben Barcelonával, amely felkészült a fapadosokon feladott poggyász nélkül utazó nyaralókra, itt egyetlen bolt sem árult 100 ml-es kiszerelésű samponokat. A megoldás egyesek számára az volt, hogy többen közösen vettek és használtak egy sampont, mások azoktól kunyeráltak, akik előrelátóan hoztak magukkal, vagy akik feladott poggyászukba be tudták tenni.

Első este farkaséhesen érkeztünk az étterembe, de a levest még így is többen otthagytuk, ugyanis egyértelműen porból készült. Ezt nem is próbálták titkolni: másnap az étterem teraszán álló (nem működő) szökőkútra kitették a levespor zacskóját (utólag merült fel bennem, hogy ez esetleg valamelyik vendégtől érkező kritika volt). A levesből amúgy elvben lehetett repetát kérni, de senki nem tette: az egyik pincér tétován álldogált órákon keresztül a teraszon, zsúrkocsiján a nagy tál levessel.

A főételnél elvileg három opció közül lehetett választani. A vegetáriánus változat az első két nap spagetti volt valamilyen szósszal, mutatva a szakács kreativitásának korlátait. A harmadik napra viszont a spagettihez is tonhalszószt ígértek, mire a vegák természetesen fellázadtak. Persze a főpincér megígérte, hogy talál megoldást. Kíváncsian ültem be az étterembe, és kellemes meglepetés fogadott: egy tányéron két szelet grillezett paprikát, három szelet grillezett cukkinit és három szelet grillezett paradicsomot kaptam, mellé sültkrumplit. A kombináció kicsit szokatlan volt, de a grillzöldséget nem lehet nagyon elcseszni, szóval elégedett lehettem. Nem úgy Laci, csapatunk vegán tagja, aki valamivel később érkezett: neki több krumpli jutott ugyan, viszont csak egy-egy szelet cukkini és paradicsom.
- Biztos egy paradicsomot és egy cukkinit vágtak föl összesen és az utolsónak már csak ennyi jutott – véltem. – Sajnálom, nem akartam elenni előled a paradicsomot.
- Ugyan, mindegy. Két napja úgyis folyamatosan paradicsomot és paprikát eszem, mert ezek láthatóan más salátát nem ismernek.

Ez az értékelés igaz volt a szálloda pizzériájára is, ahol az ebédek zajlottak. A tavaszi saláta konkrétan paprikából és paradicsomból állt, valamiért a görög salátába is tettek zöldpaprikát, a hússalátából viszont szinte minden zöldséget kispóroltak: a tonhalsaláta tonhalat és krumplit tartalmazott (?!), a polipsaláta viszont felszeletelt polipkarokat egyetlen salátalevélen. Ráadásul, mint Kataržyna megállapította, teljesen ízetlen is volt.
- Nem tudom, miért gondoltam, hogy itt fantasztikus polipsalátát fognak csinálni – jegyezte meg utalva arra, hogy a szálloda konyhája addigra már kellően leszerepelt. Így amikor az utolsó napra salátát kellett választani, nekem pedig lefordítani az angolul nem beszélőknek az étlapot, hozzáadtam a szükséges infókat.
- Ez ilyen kukoricás, ez görögsaláta, ez az a paprika-paradicsom izé, amit Laci eszik, ez pedig polipsaláta és szar.