Szoknyák és nyelvecskék

Cat Caféba előrelátó ember hosszú szoknyában megy. Nemcsak azért, mert ha rövid szoknyában lehajol valakit megsimogatni, akkor a mögötte állók nemcsak a cicványban gyönyörködhetnek, hanem az ő alsóneműjében is, hanem azért is, mert a hosszú, bő szoknyák egyes macskák számára ellenállhatatlan kísértést jelentenek. Ha a lakásban hosszú szoknyában közlekedem, Folti rendszeresen vadászik rá, ha pedig leülök és a szoknya szétterül mellettem, ráfekszik. Ugyanez a szoknya a Cat Caféban is megtette a hatását. Amikor leguggoltam benne Aslan mellé, Mortimer azonnal ott termett, és a szoknyámon sétálva körbedörgölőzött. Az amúgy is kreativitásáról híres Figaro pedig (akiről itt írtam: https://macskamedve.blogspot.com/2020/08/hogy-kerul-macska-az-asztalra.html) egyszerűen rátelepedett:

A pincér csaj azon poénkodott, hogy le kell majd vágnom a szoknyám szélét, mint Mohamednek annó a köntöse szegélyét. Én azonban közöltem: jól elvagyok itt a földön, maradhatok, amíg Figi jól érzi magát. Figi pár perc múlva valóban lemászott, hogy visszaüljön az asztalára (ugyanarra, mint a fenti bejegyzésben) és szemmel tartsa az utcát, lévén ő volt az őrszem. A nagy melegben a víz a legjobb módja egy macska hűvösen tartásának. Aslan a délután nagy részében egy cicasátor szerű kiterített cuccon hevert, néha azonban felébredt és mosakodott. Amikor az egyik látogató simogatni kezdte, hálából megmosdatta őt is.

Persze a Cat Café gondoskodott megfelelő mennyiségű vizestálkáról és cicaszökőkútról is. Pongó, miután biztonsági ellenőrzést végzett Rita táskáján, az egyik ilyen szökőkút felé vette az irányt. Nem lefetyelve ivott azonban, hanem mancsát a tálkába mártva kimert egy kevés vizet és a mancsából itta meg. (Mellette látható, hogy Mortimer is kreatívan használja a bútorokat, ő a karomélesítőt nevezte ki nyugágynak.)