Ez a tábla állt azon a kapun, amin keresztül folytatódott a turistaút. Elgondolkoztam, milyen állatokat védhetnek itt; eddig Mallorcán nem nagyon találkoztam vadon élő emlősökkel. Hamarosan megkaptam a választ. Ahogy mentem fölfelé, egy csomó kecskét pillantottam meg. Egész közel engedtek magukhoz és hasonlítottak a házi kecskékre, de a baknak sokkal nagyobb, kicsit a kafferbivalyéra emlékeztető szarva volt. Alig ijedtek meg tőlem. Lefelé még kicsikkel is találkoztam: kettő egy szikla tulajdonjogáért verekedett, a harmadik meg panaszkodott, hogy kihagyták a játékból. Leértem után rákerestem, hogy az endemikus baleári vadkecske példányaival találkoztam, ami pedig elég ritka. Szerencsésen választottam útvonalat.
Valldemossában nemcsak a kecskék barátságosak. Ahogy Andrást vártam a buszmegállóban, egy kis veréb jött oda, és miután körülnézett, nem hagytak-e ott valakik morzsát, keresztülugrált a lábfejemen, ha már éppen ott volt. Bent a városban természetesen macskával találkoztunk - méghozzá egy öreg teknőctarkával, aki egy steakház pinceablakán sétált ki a délelőtti napsütésbe. Ahogy az érkező tulaj, ő is a nyitáshoz készülődött. Odasétáltam hozzá: egy kicsit hagyta magát simogatni, aztán jelezte, hogy most már elég, és tovább őrködött a kinti asztalok fölött.
Persze egész Mallorca (vagyis tulajdonképpen egész Spanyolország) egy macskamenedéknek tekinthető. Palma de Mallorca tengerpartján - ott, ahol a legtöbb a horgász, ennélfogva a macska is - nemcsak etetik őket, hanem régi hordozókat tesznek ki nekik macskaháznak, az ennivalójuk fölé pedig furnérlapot döntenek ferdén, nehogy a felcsapó hullámok elsózzák. Persze az igazán ínyenc parti macskák esténként az éttermek közelében lapulnak, maradékra várva. Ezen a partszakaszon teljes ellátást kapnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése