Reggeli O'Marával

 A reggeli nyitás minden vendéglátóhelyen sok munkával jár, ezért érthető, ha a Cat Caféban a négylábú dolgozók is besegítenek. Kedden például Mirtill vállalta magára a biztonsági őr feladatait. Először is felmászott az ablakba és kinézett az utcára, az érkező vendégeket szemlélve:

Azoknak pedig, akik bejöttek, alaposan átvizsgálta a csomagját:

Társai közül néhányan azt biztosították, hogy a lefoglalt asztalokhoz ne üljenek illetéktelenek, persze rajtuk kívül.

Persze olyan is volt, aki ellógta a munkát és inkább díványpárnának álcázta magát.

Engem megérkezéskor O'Mara, az egyik legrégebbi lakó fogadott. Igazából a külső helyiségben terveztem leülni, de O'Mara kinyilvánította abbéli óhaját, hogy belülre üljünk. Így asztalt változtattam, ami a pincérnek ugyan kicsit megnehezítette, hogy megtaláljon, viszont így macskatársam is mellém telepedhetett a párnázott padra, és dagasztani kezdte az ott levő párnát.

A pincérlány nagy nehezen megtalált minket és megrendeltem nála a kávét.

- Te kérsz valamit? - fordultam O'Marához.

- Hozok neki is jutifalit - mondta a pincérlány, és hamarosan megjelent egy kis műanyag dobozzal, abban pár szem macskakeksszel. Aslan, aki addig rám se hederített, rögtön felugrott az asztalra kekszet kunyerálni.

Neki is adtam egy szemet, és mikor látta, hogy nem kap többet, leugrott. O'Mara azonban mellettem maradt, hosszasan dorombolt, majd alapos mosakodásba kezdett. Igazi élmény volt egy esős délelőttön ilyen kellemes társaságban kávézni.