Még volt tíz percem a buszindulásig, így úgy döntöttem, hogy nem a buszállomás egyetlen szombat reggel nyitva tartó kávézójában veszek kávét, ahol a néni nagyon jóindulatú, de szar kávét főz, hanem egy sarokkal odébb, ahol korábban már ittunk és egész iható volt. Mondjuk a bácsi úgy mozgott, mint egy lassított felvétel, úgyhogy szaladnom kellett az elviteles kávémmal a buszhoz - még szerencse, hogy futósort volt rajtam. Már rajta ültem, amikor szembesültem egy sportszerű nehezítéssel. Ugyanis valamiért a bácsi ilyen fedelet tett az elviteles pohárra:
Ez szívószálas tető, de szívószálat persze nem kaptam. Vagyis vagy leveszem a fedelet, és akkor az autópályán száguldó buszon megkockáztatom, hogy rám ömlik az egész, vagy Santa Cruzig nem iszom belőle. Az utóbbi opciót választottam, mert még így is a két térdem közé kellett szorítani a poharat, nehogy megdőljön és kicsorogjon belőle. Jobb híján lefotóztam és föltettem az ismerősöknek facebookra, hogy poénkodjanak rajta. A hatás nem maradt el. Lajos azt hitte, az ujjaimat látja és elcsodálkozott, milyen kicsi adagot kaptam. Tündének egészen más keltette fel a figyelmét:
- Hogyhogy engedtek felszállni a buszra nadrág nélkül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése