Mikor visszaérkeztem futásból, Sámson még nem kapott reggelit. Ezért, meg ugye izgalmas szagokat érzett rajtam, szeretetrohammal támadott le, hozzám dörzsölte a fejecskéjét, nedves orrával összeorrozta a kezemet. Amikor reggelihez kezdtem készülődni, az is nagyon érdekelte. A teáról is úgy kellett lebeszélnem, ám amikor leültem egy croissant-nal az asztalhoz, végképp lenyűgöztem. Leült mellém és megbűvölten bámult.
- Ez a szeretet Sámson szemében! - jegyezte meg András szarkasztikusan. - Minden érdek nélkül.
Sámson arra se figyelt fel, hogy Laci láthatóan sétához készülődött.
- Úgy látom, ma Sámson nélkül mész - mondtam neki, majd Sámsonhoz fordultam. - Apa ma nélküled menjen sétálni? Akkor övé lesz az összes jutifali!
Laci célzatosan elővette a zsebéből a jutifalis zacskót. Sámson elgondolkozva nézett hol arra, hol a croissantra, láthatóan azon gondolkodva, melyiket szeresse. De nem mozdult.
- A tiéd jobb - fordította le András. Laci végül rátette a kisállatra a pórázt és elindult vele az ajtó felé.
- Gyere, Sámson. Az élet szar.
Amint ők elbúcsúztak, a szépséges Margit jelent meg a székem mellett. Ő azonban nem kaját kunyerált: félénk cica lévén csak olyan emberektől mer simogatást kérni, akik az asztalnál ülnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése