Fortaleza de São Filippo

 Setúbalban úgy döntöttünk, felmegyünk a várba.

- Szent Fülöp? Az egy apostol volt, nem? - tűnődtem el, miért is neveztek el róla várat, ám hamarosan kiderült, hogy Fülöp király építtette az erődítményt, ráadásul az építész keresztneve is Filippo volt. Jól megoldották, hogy a nevüket viselje a vár és mégse tűnjenek nárcisztikusnak.

Kintről a vár elég elhagyottnak tűnt (ld. a képen), így erősen meglepődtem a kapuban levő kiíráson, amely a kávézó nyitvatartását mutatta.

- Szerinted lesz itt kávézó? - kérdeztem kétkedve.

- Igen! - vágta rá András magabiztosan.

- Oké, fogadjunk. Amelyikünk veszít, az fizeti a kávét.

- Vagyis ha van kávézó, te fizetsz, ha nincs, akkor én? Ez jól hangzik.

- Mármint a következő kávét.

- Nem-nem, most már késő!

Mint kiderült, tényleg volt odabent kávézó, bár a kiszolgálás sebessége hagyott némi kívánnivalót maga után, főleg, hogy összesen négy vendég volt. (A portugál vendéglátással kapcsolatos tapasztalataink külön posztban jönnek majd.) Viszont a teraszról szép kilátás nyílt a városra és a vár épségben maradt részeire.

A mosdó bent volt az épületben, a turistairoda mellett, amely viszont valóban zárva volt. Mögötte egy lépcsősor vezetett befelé, előtte egy sűrű vasrács, rajta felirattal: "Belépni tilos és életveszélyes!"

Azt én is sejtettem, hogy nem egészséges átpréselni magunkat egy vasrács lyukain.