Portugál vendéglátás

 Már az előző posztomban (https://macskamedve.blogspot.com/2023/05/fortaleza-de-sao-filippo.html) beharangoztam, hogy írok a portugál vendéglátással kapcsolatos tapasztalatainkról. Ezek többsége hasonló sebességű kiszolgálásra vonatkozik, mint a fent idézett posztban. Első napunkon például vendéglátóink a botanikus kert kávézóját nézték ki programként, ám sajnos ott épp rendezvényre készültek és ezért zárva tartottak. Jobb híján az út túloldalán ültünk le egy vendéglátóegységben, amely teraszát tekintve elegáns kávézónak tűnt, ám mikor (már rendelés után) bementem a mosdóba, egy önkiszolgáló étterem-szerű kispiszkost találtam. Pincérünk a jelek szerint nemrég érkezhetett valahonnan Délkelet-Ázsiából, mert a portugál, spanyol és angol nyelveken kívül a felszolgálás is kihívást jelentett neki. A négy italt négy körben hozta ki, Laci tejeskávéját ráadásul nem tálcán, hanem maga előtt kézben szorongatva, folyamatosan szemmel tartva az ital tetejét, nehogy kiloccsanjon belőle.

Cascaist illetően azt az infót kaptuk, hogy a jachtkikötő mellett vannak kellemes, szép kilátást nyújtó kávézók. Két ilyet is láttunk, és András közölte, hogy ő a másodikba szeretne menni. Mivel elég fancy helynek tűnt, megpróbáltam angolul rendelni, ám a 20 év körüli pincérlánykának láthatóan ez csak passzív nyelvtudás szintjén volt meg. Mikor meghallotta a laktózmentes tejet, magyarázni kezdte, hogy olyan nincs nekik, csak - és itt hosszasan keresgélt a telefonjában, tippem szerint a Google Translate-ben, míg több mint egy perc csend után befejezte a mondatot: "vegetal". Amiben persze az a vicc, hogy portugálul is így van és a kiejtése sem tér el annyira, hogy ne ismertem volna fel.

A lány ezután bement hasonló korú fiú kollégájához, valamit pakolásztak a pultban, de nem láttuk jelét annak, hogy kávé közeledne. (Mindeközben a szomszéd kávézóban, ahová András javaslatára nem mentünk, már rég kiszolgálták azokat, akik velünk egy időben érkeztek.) Tizenöt perc után a srác jelent meg egy kis papírpohárral a kezében. Belenéztem: víz volt benne.

- A kávégép még nem melegedett be - magyarázta a srác, és a biztonság kedvéért hozzátette: - Ez egy pohár víz. - Azt már nem magyarázta el, miért hozott pohár vizet és miért csak egyet.

További öt perc telt el, mire elkezdtek sertepertélni a kávégép körül, és hamarosan a pulton volt a teli kávéscsésze. Egy darab. További percekbe telt, míg a második kávéval is elkészültek és végre kihozták a rendelésünket.

Ha nem is a sebesség kapcsán, de ide kívánkozik az a pincérnő, aki lendületes személyiségét a cappuccinóra is kiterjesztette, ezzel merőben új értelmet adva a fahéjas cukor fogalmának:

Szerencsére voltak pozitív tapasztalataink is. Szombat este Judittal és öccsével, Lacival találkoztam egy kávézóban. Itt is délkelet-ázsiai pincér fogadott, de jól beszélt portugálul és azon sem kapta fel a vizet, hogy Laci, aki éveket élt Közép-Amerikában, folyamatosan spanyolul beszélt hozzá. Kihozta a rendelésünket (Judit narancslevét valamiért söröskrigliben), és mikor 7 óra 10 perckor Laci kért egy második pohár sört, akkor sem tiltakozott. 7 óra 40 körül azonban egy társaság le akart ülni a szomszédos asztalhoz.

- Elnézést, már zárva vagyunk - fordult hozzájuk a pincér. 

- Mikor zártak be? - kérdeztem kissé gyanakvóan.

- Hát hivatalosan 7-kor - felelte a srác. Zokszó nélkül ráhúzott több mint félórát a munkaidejére, de nem dobta ki a már ott levő vendégeket. Respekt.