A "bobo" jelentése bunkó, illemszabályokat nem ismerő bumburnyák. Ez sajnos sokak szerint igaz a tenerifeiekre, akik egy felmérés szerint a legbunkóbbaknak bizonyultak egész Spanyolországban. Ezt nagyrészt a tömegközlekedésen tanúsított viselkedésükkel érdemelték ki: meglehetősen gyakori, hogy hangosan telefonálnak, headset nélkül hallgatnak zenét vagy meccset, vagy ismerőseiktől jó messzire ülnek le (noha mellettük is van hely), és a busz egyik végéből a másikba kiabálnak egymásnak. Ezek a viselkedések annyira elterjedtek, hogy az El Típico de Tenerife karikatúrák alkotóját is megihlették és két sorozatot is szentelt a bobók viselt dolgainak kifejezetten a buszon. A slusszpoén, hogy a helyi közlekedési vállalat, a Titsa (akikről több bejegyzésem is született már, pl. https://macskamedve.blogspot.com/2014/01/a-348-as-jarat.html) maga is elkezdte használni ezeket a karikatúrákat, hogy utasait figyelmeztesse a tömegközlekedés etikettjére. Az alábbi képen pl. a bobó teljes hangerővel tolja a zenét, társai pedig azon sajnálkoznak, hogy nem találtak még föl olyan eszközt, amelynek segítségével őket megkímélhetné ettől az élménytől (copyright természetesen El Típico de Tenerife).
Az utóbbi időben tett utazásaim alapján elmondhatom, hogy a bobók minden korosztályban előfordulnak, sőt az idősebbek átadják bobóságukat a fiataloknak. A múltkor például egy anyuka és a tízévesforma kislánya üvöltették úgy a zenét, hogy még a headsetemen keresztül is hallottam. Emellett eltörpült az, hogy a fogyatékossággal élőknek fenntartott helyre ültek le. Egy másik alkalommal a szerpentinen hegyről lefele száguldó 345-ösön igyekezett sminkelni egy leányzó. Mondjuk kitartása inkább tiszteletet váltott ki belőlem, mert míg én kapaszkodtam, hogy ki ne repüljek az ülésből, ő annak ellenére nem hagyta abba a műveletet, hogy néhányszor leejtette a szempillafestékét és az ülés alatt kellett keresgélnie.
A pálmát azonban eddig az a tizenéves társaság viszi, akikkel Santa Cruzból utaztam egyszer haza. A lányok előttem, illetve a folyosó túloldalán ültek, a fiúk meg a busz közepén álltak és onnan kommunikáltak velük (mondjuk dicséretes, hogy az egyik legalább jelnyelven). Aztán a jelelő srác odajött a lányokhoz, kiköpte a rágóját és odaragasztotta az ülésre, majd visszament az ajtóhoz. Hamarosan kiderült, miért, ugyanis megérkeztünk La Lagunába. A srác leszállt, közben lecsippantva a kártyáját, majd ugyanazon az ajtón visszaszállt; a sofőr nem törődött vele, hiszen látta, hogy korábban már a buszon volt, ráadásul neki az első ajtón felszállókkal kellett foglalkoznia. Bobo viszont ilyen módon csak a Santa Cruz-La Laguna szakaszt fizette ki, noha jóval tovább utazott - a bliccelés egy kifinomult változata.
Mikor Bobo leszállt, a lányok tanakodni kezdtek, mit kezdjenek az ülésre ragasztott rágójával. Igen szúrósan néztem rájuk és közöltem vele, hogy szedjék le. Ekkor egyikük a hosszú műkörmével felszedte a rágót, aztán nézegette a körme hegyén, hogy mit kezdjen vele. Szerencsére ekkor érkezett meg a buszra illegálisan visszaszállt Bobo, a lány pedig odanyújtotta neki a rágót, hogy oldja meg. Bobo ismét felragasztotta a rágót az ülés hátoldalára, mire megint szúrósan néztem és rászóltam, hogy szedje le onnan. Bobo vállat vont, leszedte és ismét a szájába dobta az ülést már kétszer megjárt rágót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése