- Mi ez a zaj?
A völgy aljából fura, ritmikus zaj hallatszott, mintha egy technópartit tartanának odalent. Azonban - bár Bécsben a Duna-szigeten egyszer belefutottam egy rave-be - ezt nem tartottam túl valószínűnek. Mikor leértünk, fény derült a rejtélyre. A szakadék alján csörgedező patak ugyanis tele volt békákkal, az ő dalukat hangosították fel a meredek sziklafalak.
Miután visszamásztunk a hegyre, az egyik kisebb platón egy tanyát találtunk, mellette egy elkerített részen egy csomó birka és csirke szaladgált, távolabb egy megkötött kutya üdvözölt minket ugatva.
Daniela lelkesen bégetni kezdett nekik, amire ők úgy bámultak, mint birkák az új kapura; vélhetően Daniela valami totál oda nem illő dolgot mondott birkául. A természeti kincseikre büszke tinerfeñók közül hárman is elmagyarázták nekem, hogy ez egy speciális helyi birkafaj, amelynek nincsen gyapja, és amely mostanra már a kihalás szélére sodródott.
- Ráadásul bármit megeszik - tette hozzá Jorge. Carlos ennek illusztrálására elővett egy almát, és a Phil által is alkalmazott módszerrel (https://macskamedve.blogspot.com/2023/08/novenyevo-turakutyak.html) darabokat harapott le belőle majd dobott át a kerítésen. A birkák lelkesen rohantak az ételért, de a csirkék se akartak lemaradni. Volt, hogy az egyik különösen szemtelen fekete csirkét egy birkának az orrával kellett arrébb tolnia, nehogy elegye előle az almát.
Amikor elfogyott az alma, a juhászkutya úgy döntött, a birkák már eleget barátkoztak velünk, és hangosan csaholni kezdett. Noha én nem érzékeltem különbséget a mostani és a korábbi ugatása között, vélhetően ez volt a terelőhangja, mert a juhok egy emberként - azaz egy birkaként - elindultak a hegyfok irányába. A legviccesebb, hogy a csirkék is követték őket; úgy tűnik, errefelé a juhászkutyák egyben csirkészkutyák is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése