Mielőtt elindult volna a túra, Bea még megejtett egy figyelmeztetést.
- Amikor tavaly erre jártunk, az egyik úton, ami nem hivatalos turistaút, de amúgy nem magánút, átkötés két szekérút között, jött egy őrült nő és azt mondogatta, hogy ez az ő telke és ránk uszítja a kutyákat. De szó szerint bolond volt.
- Te jó ég, és mi történt?
- Jonay beszélt vele és valahogy lenyugodott.
- Instant terápia? - kérdezte Sonja. Rám is hatással volt az információ, Jonayt erről az oldaláról még nem ismertem.
- Jonaynak ilyen képességei vannak? Ez igen hasznos tehetség!
Elindultunk tehát az erdőben elszórt tanyák között, de egyelőre egyik sem tűnt veszélyesnek. Sőt, az egyik gazda segítőkészen még útjelző táblát is felállított azok kedvéért, akik Tokióig vagy Kamcsatkáig terveznek gyalogolni:
Aztán egy ponton elmentünk egy ház előtt, amelynek udvarán egy felsőtestén csak melltartót viselő fiatal nő állt egy kutyával, és mogorván nézte az elhaladó túracsoportot, de nem szólt semmit.
- Nem túl boldog - jegyeztem meg Domingónak, mikor kicsit távolabb értünk.
- Érthető, hogy nem boldog, ha emberek bemennek a birtokára - felelte empatikusan Domingo.
- De hát mi az úton vagyunk!
- Csakhogy ő azt hiszi, az út is az ő magántulajdona.
Amikor kellő távolságba értünk, Bea megerősítette, hogy ez ugyanaz a nő volt, mint múltkor.
- Alsóneműben volt! - jegyezte meg vigyorogva Jesús.
- Eldobom az agyam! - feleltem. - 25 emberből 24 azon parázik, ránk ereszti-e a nő a kutyát, Jesúst meg csak az érdekli, hogy alsóneműben van.
- Végülis, ha melege van, most miért ne vetkőzhetne le? - adta empátiájának újabb bizonyítékát Domingo.
Kábé fél kilométer múlva megláttunk az úton egy táblát, ami a másik oldalról a "magánterület" szöveget tartalmazta. Vagyis eddig tényleg magánterületen voltunk (legalábbis a tábla kihelyezője szerint), de mivel a túloldalon nem állt ilyen tábla, igazából nem tudhattuk.
Kicsit később, már a turistaúton, Sonja hirtelen megkérdezte:
- Az a nő, akiről beszéltetek, szőke volt vagy barna?
- Szőke - felelték többen, bár én barnára emlékeztem.
- Csak mert fut utánunk egy szőke nő.
Hátranéztünk, de szerencsére nem az őrült nő volt az, hanem egy teljesen ártatlan terepfutó, aki hamar leelőzött minket és eltűnt az erdőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése