A múltkor derültem magamban Sonján, amikor a GPS-ére panaszkodott, amiért az olyan utasításokat ad, hogy "fordulj délnek", mert hát honnan a nyúlból tudja, merre van dél? Amellett, hogy egy túrázó számára hasznos készség, ha be tudja lőni az égtájakat, Tenerifén ez azért sem túl bonyolult, mert szinte mindenhonnan látszik az óceán. Elég tehát tudni, a sziget melyik részén vagyunk éppen, és az óceánhoz képest belőhetjük az égtájakat (pl. Güímar keleti part - az óceán keletre van - akkor megyünk délnek, ha az óceán a bal oldalunkon van).
Nem sokkal később azonban nekem még jobban sikerült eltájolódnom, amikor el akartunk menni Las Teresitas strandjára. Ilyenkor én korábban indulok és futok, amíg még nincs túl meleg, András pedig később jön utánam. Csakhogy a buszon ülve szembesültem vele, hogy beütött a calima, vagyis a szaharai por, ami miatt valószínűleg a strandolás sem lesz túl kellemes. A buszból kinézve konkrétan ezt láttam:
Messengeren megkérdeztem Andrást, hogy mi legyen, és mellékeltem hozzá a fenti képet azzal, hogy "ilyen a nap". Aztán elkezdtem gondolkodni: biztosan a napot látom? Amellett, hogy nem nagyon világít, nemrég kellett felkelnie, még nem lehet ilyen magasan. Ezért újabb üzenetet írtam:
"De lehet, hogy a hold."
András segítőkészen eloszlatta bizonytalanságomat.
"Ez a nap."
"Ó kösz, tudod, nem vagyok idevalósi
""
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése