"Légy egy napra ornitológus!" Ezzel a címmel hirdették meg a programot, amely címével ellentétben félnapos volt. Mivel Punta de Hidalgóból indultunk, sejtettem, hogy a kis félsziget partján futó madárfigyelő tanösvényen fogunk haladni. Kihasználva, hogy ezen falucska egy természetes medencével is büszkélkedhet, egy korábbi busszal mentem, hogy strandolhassak is egy kicsit. Azzal szembesültem viszont, hogy a madarak már nagyon várják, hogy megfigyeljem őket: amint lefeküdtem a medenceparton, átrepült a fejem fölött pár partfutó, akik ezek után a medence melletti sziklás partszakaszon, hozzánk tök közel kezdtek el szaladgálni és keresgélni. Mindeközben az egyéb állatvilág sem tétlenkedett: egy icipici gyík konkrétan bemászott a táskámba, és kifejezte abbéli vágyát, hogy hozzam haza magammal (ezt nem tettem meg, szerintem nem élvezte volna a hosszú buszozást).
Az oda-vissza négy kilométeres madárfigyelő tanösvény felét megspórolták a szervezők, amennyiben előállítottak egy mikrobuszt; ez vitt el minket a félsziget túlsó oldalán levő kiindulási pontra, mivel nem fértünk be mind egyszerre, ezért két menetben. Én az első csoporttal mentem. Megérkezve azt láttuk, hogy ott épp a barrancougrók éves találkozója zajlik. A barrancougrás ősi tenerifei sportág, hosszú rudak segítségével ugrálnak át a mély szakadékokon, és miután ezt kellő mennyiségben megtették, pikniket szerveznek a parton. Ornitológus csapatunk tagjai több ismerőst is felfedeztek a piknikezők között (ez kicsi sziget, mindenki ismeri egymást), és vezető ornitológusunknak, Frannak komoly feladatot jelentett, hogy a második csoport megérkezése után elszakítsa a csapatot a sörtől a madarak irányába.
Fran szerencsére volt annyira szórakoztató, mint egy vidám piknik. Igen vicces és interaktív madárfigyelést tartott. Például mialatt, még a műúton állva, Tenerife madárfajairól magyarázott, az összes elhaladó autónak hullámot kellett csinálnunk. Rengeteg segédanyagot hozott (ezek egy részét el is osztogatta a túra végén), vidám magyarázatai közül pedig egy korántsem teljes felsorolás:
- Tenerifén az egész évben itt levő vízimadarak a sirály, a sirály és a sirály.
- Amikor apálykor visszavonul a víz, a sziklák között ott marad egy csomó apró tengeri állat, a madár meg jön és takatakatakataka!
- Mi van most? - (Nincs válasz.) - Mármint évszak? Hát ősz! Itt ezt nem érezzük, de fent Norvégiában meg Izlandon már baromi hideg van ám! A madár meg azt mondja, hogy brrr, de fázom! És ezért aztán hova megy? Ugyanoda, mint a norvég nyugdíjas: Tenerife, karnevál, buli van!
Elindultunk a part mentén, és elég hamar megjelentek a madarak is. A partfutók, a lilék és a kőforgatók a sziklák közt keresgéltek (takatakatakataka), a sirályok pedig a fejünk fölött röpködtek:
A többiek állítólag vészmadarakat is láttak a tenger fölött suhanni, de én ezeket még Fran nagy madarásztávcsövével sem láttam, pedig azt mindenhol úgy állította be, hogy épp az aktuális madarat célozza meg. A parti madarakat nagyon jól lehetett látni ezen keresztül, de a fotókon és videókon még zoomolva is alig látszik valami. Szerencsére az egyik kedves partfutónak megesett rajtam a szíve, és két nappal később Puerto de la Cruzban egész közel engedett magához a strandon.
Már a második állomásnál jártunk, amikor két távcsöves ember közeledett felénk. Azt hittem, független madárfigyelők, de kiderült, hogy egy német házaspár, akik szintén erre a programra jöttek, csak lekésték az indulást. Viszont volt náluk egy madárhatározó poszter, amit a szervezőktől kaptak, és láthatóan gyakorlott madárfigyelők voltak (a férfi utóbb elmesélte, hogy ezt odahaza Németországban is művelték). A következő megállónál ők is, mint mi, lelkesen hallgatták Fran magyarázatát, amikor hirtelen furcsa, hangos csipogást hallottunk.
- Ez meg milyen madár? - kérdezgették a résztvevők Frant, aki maga is eléggé meglepődött, és mindannyian vizsgálni kezdtük a közeli bokrokat, hátha meglátjuk a hang gazdáját. De ott hiába is kerestük volna. Mint kiderült, a német nő telefonjából jött a hang, ő azonban úgy tett, mintha nem tudná az eredetét, és ártatlan arccal forgatta a fejét, miközben magában gondolom jól szórakozott, hogy madárnak nézett minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése