Csöpög a csap a fürdőszobában. Nem nagy ügy, de azért hosszú távon nem szeretnénk így hagyni. Először a tulajdonosnak írtunk, aki azt mondta, az ilyen kisebb javításokat nekünk kell intézni. Csakhogy mi magunk nem akartunk hozzálátni, nehogy tönkretegyünk valamit, viszont nem ismertünk egyetlen vízvezeték-szerelőt se a szigeten. András azt mondta, írjak Eliasnak. Megtettem, bár biztos voltam benne, hogy azt fogja válaszolni, amit tényleg válaszolt:
"Én nem ismerek vízvezeték-szerelőt, de ha találtok, adjátok meg az elérhetőségét légyszi, nekem is kelleni fog a fürdőszoba felújításakor."
András ezek után megkérdezte Suzannét, aki valóban ismer egy lengyel szakit, és megígérte, hogy délután megírja a számát. Természetesen nem írta meg. Következő ötletként Fransot és Deliát terveztem megkérdezni, de közben a tulajdonos ismét írt, hogy megkérdezi, fedezi-e a ház biztosítása az ilyen javításokat, mert akkor a biztosító szerelőjének kell megoldania. Másnap reggel írt is, hogy igen, a biztosító fizeti a dolgot, és majd jelentkezni fog az emberük.
Egy órával később csöngött a telefonom.
- Jó napot, Manfred vízvezeték-szerelője vagyok - hallottam a vonal túlsó végén. Ezen erősen meglepődtem, mert Manfred volt az egyetlen olyan szóba jöhető ember, akit nem kérdeztünk meg, hogy tud-e szerelőt. Lehet, hogy Elias írt neki és megkérdezte? Mindenesetre megbeszéltem vele, mikor jöjjön.
Pár órával később már lent voltunk a buszmegállóban, mikor András megfejtette a rejtélyt: a szaki nem Manfred, hanem a Mapfre Biztosító embere volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése