Antireklám

Sajnos csak így jellemezhetem a leírást arról a vacsoráról, amelyet tegnap este egy (meg nem nevezett) melegbarát vendéglátóipari egységben költöttem el egy (meg nem nevezett) meleg sportegyesület tagjainak társaságában.

Én félóra késéssel érkeztem (hiába, ugye, a munka...). Ekkor a láthatóan külföldi pincér épp arról próbálta meggyőzni rendelni kívánó társaimat, hogy majd csak akkor rendeljenek kaját, ha mindenki itt lesz. Ez ugye alapból kockázatos, mert ha 18 ember jelzi a részvételét egy vacsorán, páran egyáltalán nem jelennek meg, és akkor ugyebár sose kapunk kaját. De a pincér hajthatatlan volt. Balázs rendelt egy forró csokit, mellé egy pohár jéggel, amit persze a pincér elsőre nem hozott ki (jó, bizarr kérés, de hát neki az a dolga, hogy hülyéket is kiszolgáljon ;-) ).
8 óra után megérkezett annak a két szemfüles embernek a kajája, akik már érkezéskor (7 előtt) rendeltek - mivel 7-re foglaltunk asztalt, a pincér nyilván nem jött rá, hogy minket várnak. Ezután a pincér végre hajlandó volt fölvenni a rendelést, bár felírni nem írta fel sehová (tippelgettünk is, hogy mit fog rosszul megjegyezni). A vegetáriánus Gabit viszont lelkesen győzködte, hogy a salátájához kérjen valami "feltételt", például csirkét.

A pincér nyelvtudásának újabb szórakoztató következményével akkor találkoztunk, mikor kihozta a megrendelt bort. Profi módon először Ystvánnak töltött egy keveset, és ezekkel a szavakkal nyújtotta át: "Nem akarsz megkóstolni?" Mivel a pincér (a társaság fiú tagjai szerint) nem nézett ki rosszul, Ystván közölte, hogy szívesen megkóstolná a fiatalembert, csak ez nem a megfelelő hely és idő.

3/4 9 tájban kezdett feltűnni, hogy nemcsak hozzánk, de más asztalokhoz sem érkezett kaja (kivéve a szomszéd asztalnál ülő plázacicákat, akik nagy papírdobozból ettek pizzát - kísértetiesen úgy tűnt, mintha máshonnét rendelték volna). Aztán elkezdtek érkezni a tányérok - egy másik asztalhoz. Mi több mint 1 órás késéssel kaptuk meg a rendelést. Az én spenótos gnocchim inkább gnocchis spenótnak bizonyult (nagy spenóthalom alatt néhány kabátgomb méretű és alakú kis gombóccal), ráadásul szinte ehetetlenül sósan. Az adag méretét tekintve úgy tűnt, itt a tésztát tényleg előételnek szánják. Engem ez nem zavart, de Miki hitetlenkedve nézte a tányérja közepén a franciakrémes méretű túrós csusza-adagot. Fél éve nem járt itthon, szeretett volna valami igazi hazai ízt.
Az ízről nem tudok beszámolni, de a hazai vendéglátás élményét garantáltan megkapta.