2010. augusztus 14., szombat

Keine Deutsch, bitte!

Nem tudok németül.

Eddigi életem során ez a tény nem okozott túl sok problémát, még akkor sem, amikor egyedül utazgattam német nyelvterületen; az emberek többsége tudott angolul, az általam ismert pár német szó pedig elegendő olyan dolgok elintézéséhez, mint vonatjegy-vásárlás, italrendelés vagy túravezetővel történő telefonos egyeztetés. A Gay Games során azonban sajnos ennél komolyabb feladatokkal szembesültem.

Kb. 2 héttel verseny előtt rákérdeztem a szervezőknél, hogy szereztek-e nekem szállást, mert mindenki más már levelezik a szállásadójával, én meg azt se tudom, ki lesz. Erre azt felelték, hogy nem küldtem vissza egy valamilyen nyilatkozatot (valóban nem küldtem vissza, meg se kaptam), ezért azt hitték, mégsem kell szállás, de majd próbálnak keresni valamit. Pánikszerűen kezdtem körbekérdezni, hátha valaki szállásadójánál van még hely, továbbá átvizsgáltam Köln térképét a legalkalmasabb hidat keresve. Barátaim is segítségemre siettek, Kármen például felajánlotta, hogy meditálni fog és lemegy hídba, hátha ezzel mellém állítja a természetfeletti erőket.

Szerencsére pár nap múlva megkaptam a címet. Írtam is egy szép hosszú bemutatkozó levelet angolul. A válasz, nagy riadalmamra, így kezdődött:
"I don't speak good English. I write to you in German."

Na most az ő levelét, szótár és logika segítségével, még csak-csak felfogtam, de a válasz már problémákat okozott. Végül úgy folytattuk le a levelezést, hogy én írtam valami primitív német szöveget (értsd: az általam ismert német szavakat benyomkodtam egy alapból svéd szövegbe és nagybetűvel írtam a főneveket), majd ezt valamelyik németül tudó barátom kijavította. Örömmel jelenthetem, hogy ezáltal a német nyelvtudásom is fejlődött: egy idő után minden mondat elejére raktam segédigét (oda is, ahová valószínűleg nem kellett volna), a hozzátartozó igét pedig a mondat végére tettem. Ettől már igen profinak kezdtem tűnni.

Úgy gondoltam, a szóbeli kommunikáció csak könnyebb lesz (lehet mutogatni és kevésbé fontos a nyelvtan), ezért végül nem vittem magammal német szótárat. Lehet, hogy rosszul tettem. Konstantinnak ugyanis láthatóan nem volt tapasztalata a nyelvét nem vagy alig beszélő személyekkel. Ha valamit nem értettem, elismételte ugyanazon szavakkal, kicsit hangosabban, az pedig eszébe se jutott, hogy mutogasson vagy nemzetközi szavakat használjon. Így elég érdekes félreértések keletkeztek. Pl. megkérdezte, hogy akarok-e menni XXX(=idegen szó) városnézésre. Mondtam, hogy igen, mire elkezdett töprengeni, hogy hogyan szerezzünk nekem XXX-t. Utóbb kiderült, hogy XXX=kerékpár (véletlenül sem hasonlít a nemzetközi "bicikli" szóra), és akkor gyorsan elmagyaráztam, hogy olyanra nem is akarok menni.

Egy másik alkalommal ő a számítógép előtt ült és kérdezett valamit, amiből semmit nem értettem. Ezt visszajeleztem neki, mire ismét megkérdeztem. Megint megmondtam, hogy nem értem, erre vállat vont és visszafordult a géphez. Pár perc múlva megláttam, hogy ráklikkel a "kikapcsolás" gombra. Ekkor úgy éreztem, ideje összevakarnom egy német(re emlékeztető) mondatot:
-Kann ich meine Email gesehen?
Mire Konstantin felháborodva fordult hátra és közölte, hogy ezt kérdezte tőlem kétszer is. Fenti kérdésében azonban az informatika egyetlen nemzetközi szava (email, internet, kompjuter stb.) sem szerepelt.

Nekem általában nem okoz nehézséget idegen nyelven beszélni (Koppenhágában hajnali fél kettőkor spanyolul társalogtam egy nicaraguai transznővel), de a német határozottan megviselt. Az első nap estéjére már hulla voltam. Konstantin másnaptól dolgozott, én pedig igyekeztem úgy intézni, hogy csak igen rövid időre találkozzunk reggel. Ez ment 3 napig, mikor is Konstantin kijelentette:
-I decided to try my English with you.
Előbb is eszébe juthatott volna...

Be kell hogy valljam, barátaimtól kevés érdemi segítséget vagy empátiát kaptam ezen nehéz időszak alatt. Többségükben jót derültek rajtam, és enyhe malíciával emlékeztettek, hogy én szeretem a kihívásokat. András egyenesen értetlenül állt nyelvi nehézségeim előtt.
-De hát hogyhogy nem értetted? Elvégre az angol meg a német rokon nyelv!
Ezen a ponton kellett volna egy káromkodásokkal sűrűn megtűzdelt svéd nyelvű monológot előadni neki, majd csodálkozni, hogy a német alapján hogyhogy nem érti. Sajnos ez a megoldás csak a fenti beszélgetést követő napon jutott eszembe.

Lehet azonban, hogy Andrásnak igaza van. Sztel ugyanis átküldte a linket annak az ausztriai menedékháznak a honlapjához, ahol angol, német és cseh nyelvű ismertető között lehet választani. Bármelyikre klikkeltem azonban, egy általam nem érthető és kifejezetten németnek tűnő szöveg ugrott elő.

Igaz lehet tehát, hogy a globalizáció hatására a nyelvek egyre inkább idomulnak egymáshoz. De miért pont a némethez??

5 megjegyzés:

  1. Együttérzek veled, Macs. Mostanában velem valami hasonló történik, s ez csak magyar nyelvi viszonylatban értendő. Ami még rosszabb, kezd rámragadni is.

    VálaszTörlés
  2. A más nyelvek magyarhoz való hasonulása nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy mind a magyarból származnak - ld. a februári "Kényes témák" c. posztot.

    VálaszTörlés
  3. A magyar pediglen a sumértól származik, mint azt tudjuk. Illetve valójában a sumér származik az ősmagyarból.
    A német nyelv viszont logikus és izgalmas nyelv. Hát rondának ronda, istenem, mindent mégsem lehet. (Egyébként még mindig szebb, mint az ír, vagy a héber.) Szóval kitartás. Ha akarod, lemegyek én is hídba, és rámeditálok a német nyelvi előrehaladásodra :D

    VálaszTörlés
  4. Különben még egy dolog jutott eszembe. Jelesül: vicces, hogy pont Te, okleveles bölcsész finn szakon, jegyzed meg, hogy a németben nincsenek nemzetközi szavak. Mert hát németül legalább a telefont telefonnak hívják, ezzel szemben finnül ugye... És akkor hadd ne soroljam :)

    VálaszTörlés
  5. De a finnek megvan az az alibije, hogy nem indoeurópai nyelv. És szerintem az ír igenis szép.

    VálaszTörlés