Állat az emberben

A Colos csendre intett bennünket.
-Halljátok?
Hangos csattanások hallatszottak a hegyoldalból.
-Szarvasbikák, az agancsaikkal!
Mindannyian fellelkesültünk. Gazsi épp az előbb mesélte, hányféle állatot látott a múlt héten a Mátrában kerekezve. Hátha most mi is láthatunk egy igazi szarvasviadalt!

Míg Gazsi az utat kereste, mi közelebb húzódtunk a tisztás azon végéhez, amerről a hang jött.
-Ha észrevesznek, szerinted megtámadnak minket?
-Ugyan, dehogy. Ezek el vannak foglalva azzal, hogy felállítsák a munkahelyi hierarchiát.
-Ma? De hát vasárnap van!
-Látszik, hogy nem dolgoztál multicégnél!
Eközben én meregettem a szemem, és mintha mozgást véltem volna felfedezni a fák közt. Először azt hittem, hallucinálok, de aztán Szilárd is megerősítette:
-Nézzétek, ott mozog valami!
Minthogy Szilárddal a legritkább esetben szoktunk egyetérteni, ez ékes bizonyítéka volt annak, hogy a mozgás objektív tény. Kicsit közelebb húzódtunk, és hamarosan meg is pillantottunk - egy bácsit, aki hangos fejszecsapásokkal vágta a fát.
(-De hát ma vasárnap van!)