A báli öltözködés hátrányai

Tánc közben nem hordtam magammal a táskámat, úgyhogy Gazsinak isteni szerencséje volt: épp akkor hívott, mikor a büfé felé tartottam italért.
-Ott van maga a bálban? Megmondaná, körülbelül mennyire elegánsan öltözöttek az emberek?
Körülnéztem és jelentettem Gazsinak, hogy ott áll előttem Milán farmerban (utóbb mindenki azon derült, hogy sikerült felfedeznem az egyetlen farmeros embert), de frakkot is viselnek egyesek (főleg a fellépők). Gazsi erre elmondta, hogy két öltözködési variáció között ingadozik és megkért, hogy segítsek neki. Az elsőben valami bordó nadrág és zöld zakó (vagy fordítva) szerepelt, úgyhogy gyorsan rákérdeztem:
-Mi a második?
A második variáció jobban hangzott, úgyhogy Gazsit ennek viselésére bátorítottam, miközben körülöttem mindenki jókat derült.

Már 10 óra fele járhatott (a nyitótánc tervezett, bár meg nem valósult időpontja), amikor az előtérve ismét kiérve megpillantottam Gazsit (szerencsére az általam javasolt második öltözékben) és Elődöt. Utóbbi lelkesen a nyakamba ugrott és megölelt. Némileg meglepődtem e tőle szokatlan szeretetnyilvánításon, de hamarosan kiderült az oka, Elődből ugyanis tömény alkoholszag áradt.
-Gazsival megbeszéltük, hogy együtt jövünk. Mondta, hogy 8-ig dolgozik, ezért én 8-ra lementem a bárba és ott vártam. Azt nem gondoltam, hogy ennyi ideig sminkel meg mittudomén! Én meg mégse ülhettem ott a bárban ital nélkül... Pedig ma este még megyek dolgozni.
-És holnap túrázni is?
-Hát persze!
-Felhívjalak?-kérdeztem gonoszkodva, mert Előd már fél éve minden alkalommal jön túrázni, csak éppen elalussza az időpontot.
-Mindenképpen! Hívjál föl!
Amikor bementünk a diszkóterembe táncolni, egyre inkább úgy éreztem: Előd nincs abban az állapotban, hogy másnap túrázni jöjjön (egy ponton például gálánsan letérdelt előttem, majd nem tudott felállni és panaszkodott, hogy miért nem húztam fel). Így nem is telefonáltam rá reggel. Gazsi, gonoszabb lévén, megtette. Mondanom sem kell: Előd nem jött túrázni.