2012. január 29., vasárnap

Izlandi módszerek magyar vizeknél

Baldur félcipőben indult el, a vonaton vette át a bakancsát: azt mondta, reggel nem volt ideje a cipőfűzőkkel vacakolni. Az impregnálószert is otthon felejtette. Eleinte nem tűnt úgy, hogy ez problémát okozhatna: hó sehol, csak némi dér borította a fagyott talajt. Csak a kóspallagi víztározó után kezdődtek a problémák.

Az első átkelés csak némi vízátfolyás volt az úton, de Baldurnak abba is sikerült belelépnie. Nem csinált nagy ügyet belőle: felidézte azt, amikor odahaza Izlandon térdig érő patakokon kellett átgázolnia. Ilyenkor a túrázók többsége leveszi a bakancsát és zokniját, majd a jéghideg víz túlsó partján ismét felhúzza, de Baldur szerint, ha elég gyorsan szaladsz át a patakon, a víznek nincs ideje befolyni a bakancsodba.

A Malom-völgyi patak ennyire nem volt ugyan mély, viszont sokszor kellett átkelnünk rajta, mert Vajk (akárcsak tavalyi túráján Gazsi) elvétette a zöld jelzést. Persze járható volt a patakpart is, csak mindig másik oldalon, így több átkelést kellett eszközölnünk kidőlt fákon és kiálló köveken, amelyeket mind vékony réteg jég borított. Ehhez képest egész jól átjutottunk, többek közt a két pár túrabot segítségével (amelyeket mindig visszadobtunk a még átkelés előtt állóknak). A befagyott törökmezői víztározó előtt átkeltünk a jobb partra, noha a terep jóval kevésbé hasonlított útra, mint a balparton. Baldur lement a víztározó jegére és felvetette, hogy ott akadálymentesebben haladhatnánk: ha elég gyorsan megyünk a jégen, kevésbé fog beszakadni alattunk. A lányok nem voltak hajlandók kipróbálni a módszert, amíg Baldur nem demonstrálja, így maradtunk a parton. Hamarosan vissza kellett azonban fordulnunk: előttünk meredély, balra jég, jobbra függőleges sziklafal. Visszamentünk az utolsó átkelőhöz, ahol Baldur hosszas egyensúlyozás után száraz lábbal átjutott – majd beleállt a patakba (a cipőtalpa felső pereméig ért a víz), ami eddigi erőfeszítését meglehetősen értelmetlenné tette. Jobbról kezdük kerülni a tavat, mialatt olykor kövek repültek le mellettünk: Baldur tesztelte általuk, milyen erős a jég.

A háznál persze megtaláltuk a jelzett utat, és többé nem fenyegetett a patakba lépés veszélye. Vidáman sétáltunk Zebegény felé, amikor reccsenés hallatszott. Baldur tudniillik – tesztelésképpen – rálépett egy befagyott pocsolyára, és lábszárközépig merült a sáros vízbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése