2012. január 8., vasárnap

Skype-os történetek 2.

Megállapítottuk, hogy a filmklubra tervezett vendég elérhetőségét csak Dóri tudja. Dóri viszont nem jött el a gyűlésre, ezért kitaláltuk, hogy felhívjuk skype-on. Annának jutott a nemes feladat, minthogy ő ült a gép előtt. Rögtön tárcsázta is Dóri számát, azután jutott csak eszébe, hogy a fejhallgatót be kéne dugni. Pánikszerű vadászat indult a fejhallgatóért, miközben a képernyőn megjelent Dóri képe (ujjatlan rózsaszín pólóban, ami így tél közepén elég anakronisztikusan hatott), és a hangszórókból vadul hallózni kezdett.
-Hi, I can’t hear you! There’s something wrong with your computer again! – ugyanis azt hitte, kedvese hívja külföldről. Anna úgy döntött, hogy írásban folytatja a kommunikációt.
A: Mi vagyunk, a gyűlésről.
D: Sejtettem :-).
(Vajon miből?)
A: Mindjárt bedugjuk a headsetet.
Bedugták. Anna belebeszélt a mikrofonba, de Dóri a jelek szerint nem hallotta.
D (szóban): Halló! Halló! Ott vagy?
A (írásban): Mi hallunk téged. De te nem hallasz minket.

Kövi ezen a ponton vetette fel, hogy egyszerűbb lenne Dórit hagyományos telefonon felhívni. Persze csak nekem volt meg a száma. Elkezdték bepötyögni, amikor Vera rájött, mi volt a gond a skype-pal: a fejhallgató rossz helyre volt bedugva. Ezért, mikor Dóri telefonja már kicsöngött, átdugták a fejhallgatót és ismét megpróbálkoztak a skype-pal. Ezúttal már hallották egymást, sőt mi is hallottuk Dórit, amennyire a fejhallgatóból kiszűrődött. De Kövi így se volt elégedett.
-Nem lehetne kihangosítani, hogy Dórit mi is halljuk?
Elleneztem a javaslatot. Nem gondoltam hatékony megoldásnak, hogy még egy félórát a technika működtetésére szánjunk. És persze ugyanezt hagyományos telefonon öt perc alatt lerendezhettük volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése