201-es járat

Személyiségteszt máltai buszsofőröknek:
Ön egy falusi úton hajt, amikor azt látja, hogy az út mellett parkoló egyik autó épp készül besorolni ön elé a sávba. Ön:
1. udvariasan megáll és int neki, hogy menjen
2. lelassít és rádudál, mire az visszahúzódik és elengedi önt
x. eddigi sebessége duplájával, dudálva száguld tovább, kis híján elsodorva a kiállni készülő kocsi orrát.

Csütörtöki buszsofőrünk az x-re szavazott, ezért annyira nem sajnáltam, hogy aznap csak rövid időt megyünk vele.

A 201-es járattal viszont volt még találkozásunk, télvíz idején ugyanis ez az egyetlen, ami a sziget déli partja mentén közlekedik, vagyis vele lehet eljutni a különböző újkőkori templomokhoz és társaikhoz. Rendhagyó módon nem Vallettából, hanem a reptérről indul, óránként egyszer. Így aztán pénteken kibuszoztunk a reptérre, és minthogy a következő 201-es csak 11 óra 5-kor volt esedékes, kiültünk napozni. 10 óra 55 körül előresétáltam a megállóba, ahol már egy ideje ott dekkolt egy busz.
-Te, ez a 201-es!-kiáltottam hátra Andrásnak.
-Az előbb még nem az volt. Valami más szám volt rajta.
Odamentem és megkérdeztem a sofőrt, hogy ő-e a 201-es. (Ez Máltán amúgy is javallott eljárás; találkoztam olyan busszal, akit a kiírás szerint 206-osnak hívtak, de valójában a 210-es volt.)
-Hova akarnak menni?-kérdezte ő.
-Hagar Quimhez-feleltem.
-Rendben van-felelte ő. Ezt igennek vettem és fölszálltunk. Meglepetésemre a sofőr becsukta az ajtókat és 7 perccel a hivatalos indulási idő előtt kihúzott a reptérről.

Azóta is azon gondolkozom: ha a kérdésére egy olyan helyet válaszolok, amerre ő nem jár (pl. kedvenc településnevemet: Hal Far), akkor átcseréli a számokat és odamegy?