A feminista babirussza

A meghirdetett medvefesztivál ellenére - nyilván a rossz idő miatt - kevesen voltak ma az Állatkertben. Ez persze előnyös olyan szempontból, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhet az ember ott élő barátaival. A szurikátákkal például hangparát játszottunk: ennek lényege, hogy ők óvatosan előmásztak, közben végig engem figyelve; majd amikor szóltam hozzájuk, úgy tettek, mintha csak most vettek volna észre, hanyatt-homlok rohantak vissza a járataikba és onnan sasoltak kifelé:

A reggeli látogatás másik előnye, hogy az állatok ilyenkor reggeliznek (vagy szeretnének), a gondozók viszont el vannak foglalva. A Madagaszkár-házban így egy srácnak sikerült egy kajának látszó (de amúgy ehetetlen) tárggyal lecsalogatni a fáról az egyik makit, és mivel a gondozók éppen ketrecet takarítottak, nyugodtan meg is simogathattuk az átverésért csöppet sem haragvó jószágot.

A babirusszák (gy.k. Celebeszen élő disznófajta) gondozója viszont épp az etetéssel volt elfoglalva. Igen diszkriminatív módon azonban csak a hímet etette kézből, míg a nőstény hiába sertepertélt körülötte. A disznólány azonban nem nyugodott bele a hátrányos megkülönböztetésbe és mindenáron hozzá akart férni a műanyag dobozhoz, amely reggelijüket tartalmazta. A gondozó a háta mögé tette a dobozt, de Miss Disznő ekkor megkerülte őt és böködni kezdte; a gondozó ismét előre vette és feltartotta a dobozt, mire a babirussza ismét elébe került. Így nyomták a burleszket egy darabig, míg el nem fogyott a kaja. Szerencsére egy kisfiával érkező apuka demonstrálta kisfiának, hogyan tehetünk a diszkrimináció ellen és beszórt némi zoo-csemegét a nőstény malacnak.