Mindannyian tudjuk - ha máshonnan nem, a Bibliából - , hogy a szónak olykor teremtő ereje van. Ezt a jelenséget a VándorMások túráin is megfigyelhetjük.
Nem meglepő módon Mózes volt az első, aki ennek tanúbizonyságát adta. Ahogy gyalogoltunk fölfelé a tűző napsütésben, felsóhajtott:
- De jó lenne egy kis szél!
És lássatok csodát: rögtön friss szellő kezdett lengedezni. Mózes ezután egy kis enyhe esőt is kívánt, de Peti lebeszélte, mondván, hogy akkor fülledt idő lesz utána. Ezért Mózes mégse kívánt esőt; nem is eredt el, amíg túránk végére nem értünk.
Természetesen Gazsi szava is gyakran megvalósul, főleg, ha ez a túratársaknak adott utasítást jelenti. Ahogy mentünk előre a kerékpárúton, elég volt egy "húzódj félre!" kiáltása, és mindenki az út szélére húzódott. Kivéve Zsoltot, aki mögöttem jött az útközepén, de a biztonság kedvéért előrekiabált:
-Húzódj félre, biciklisták!
-Ez leginkább rád vonatkozik - jegyezte meg Gazsi. - Egyedül te mész az út közepén.
-De hát én már nem tudok olyan gyorsan menni!-védekezett Zsolt, Gazsi nagy derültségére.
Akit a fenti eset nem győzött meg Gazsi szavának erejéről, annak itt egy még hatásosabb példa. Gazsi előre bejelentette, hogy egy ponton letérünk a zöld jelzésről a régi zöldre, többek közt a GeoMikulás nevű geoláda kedvéért, amelyben gyakran van csoki. (Egy darab szaloncukor volt az ehető tartalma, persze nyárra biztos kiették belőle, amit a Mikulás hozott.) Persze túravezetőnk árgus szemekkel figyelte, hol kell letérnünk, egy helyen még be is kanyarodott a bozótba, hogy aztán húsz méterrel arréb ismét visszatérjen az útra. Végül GPS-ével konzultálva meg kellett állapítania, hogy az az út, amelyen elvileg a jelzés megy, ma már jelzetlen, a zöldet visszavitték a régi útvonalra. Íme tehát a bizonyíték, hogy Gazsi szavának még a jelzések is engedelmeskednek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése