2014. augusztus 31., vasárnap

Zorro trükkjei

Zorro - akinek fekete álarca miatt adtam ezt a nevet - még egészen fiatal macska, de már rendkívüli tehetséget mutat, például a vadászat terén. Kétszer is tanúja voltam, hogy akkora éjjeli lepkéket fogott meg, mint a saját feje. Ezenkívül gyors reakciókészséggel is rendelkezik. Egyszer az ablakunk alatt épp egy kutya vonult el hangos ugatással. Zorro egy pillanat alatt felszaladt a fára. Kicsit aggódtam, mert ilyenkor szoktak a kiskorú macskák nem tudni lejönni, és már előre láttam, amint az estémet a macska fáról való lekönyörgésével töltöm. Feszülten figyeltem tehát, mihez kezd, miután a kutya elvonult. Először elindult lefelé az ágon, de elbizonytalanodott, mint minden kismacska, aki szembesül azzal, mekkora mélységbe kell fejjel előre leereszkednie. Sejthette, hogy figyelem, mert úgy tett, mintha tulajdonképpen csak le akarna pillantani, és nemtörődöm arckifejezéssel elindult egy másik ágon fölfelé. Valószínűleg megvárta, amíg nem látja senki és akkor mászott le, mert mikor egy óra múlva felnéztem a lombok közé, már nem volt ott.

Zorrónak szüksége is van érdekérvényesítésre, mert a területen élő két másik macska - mindketten cirmosak - jóval nagyobb nála: Silver legalább egyéves, Selvage pedig még idősebb, akár mindegyikük anyja lehetne. Elég hamar megfigyeltem, hogy Selvage és Zorro között van valamiféle konfliktus. Egyik este, amikor lementem, Selvage épp a tálkájuk felé indult, amelybe egy jóindulatú (vagy a helyi éttermekben csalódott) vendég egy darabka halat tett nekik. Noha Selvage előző nap lelkesen dorombolt nekem, most nem nézte jó szemmel, hogy a tálka körül ólálkodom (hiába mondtam neki, hogy tőlem aztán igazán nem kell tartania hal-ügyben). Meg akartam simogatni, de kicsit hátrahúzódott. Zorro viszont a gyep túlsó végéből figyelte a jelenetet, és ahogy Selvage visszavonult, ő akcióba lépett. Odarohant, hagyta magát megsimogatni, aztán a tálkához ment és falatozni kezdte a halat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése