Se kép, se hang, se felirat

Filmklubba mentünk az Izraeli Kulturális Intézetbe. A vetítés kezdete előtt a házigazda mondott pár szót a filmről; többek között azt, hogy bár az üzenete ma már sablonosnak tűnhet, annak idején 2006-ban ez „nagyon nagyot szólt” Izraelben. Ezek után hátraszólt a technikusnak:
- Indulhat a film!
A képernyőn, amely a DVD menüjét mutatta már egy ideje, semmi nem történt. A házigazda még egyszer jelzett; kicsit arra emlékeztetett a jelenet, mint mikor az Őrült Nők Ketrecében már harmadszor szólítják színpadra a dívát, mire az túljut sértődöttségén és hajlandó megjelenni. Harmadszorra itt is történt valami: megjelent a kivetítőn egy híradó-bemondónak tűnő személy, aki lelkesen tátogott és gesztikulált, de hangot nem adott ki. Vélhetően ez a technika hibája volt, ugyanis a héber felirat futott közben alul.
- Értesz ebből valamit? – fordult hozzám reménykedve Marci. Ki kellett ábrándítanom, egyben bevallva azt a kínos hiányosságomat, hogy a héber írásból csak az írott betűket tanultam meg (a nyelvkönyvünk ezeket végigvette a nyomtatottak előtt, de mire azokhoz jutottunk volna, megszűnt a tanfolyam). Mivel a filmfelirat (ahogy amúgy az összes héber nyelvű felirat nagyjából bárhol) nyomtatott betűkkel volt, tippelni sem tudtam a betűket.
- Azt mondták, hogy héberül lesz angol felirattal – emlékezett Marci. – Nekem amúgy az is jó, ha angolul van héber felirattal, csak legyen benne angol is.
- Lehet, hogy ez a bácsi angolul beszél, csak nem halljuk – jegyeztem meg. A híradó-féleség közben véget ért, elkezdődött a stáblista.
- Ennyi volt a film? –csodálkoztam. Ákos más okból lepődött meg.
- Ez szólt olyan nagyot 2006-ban Izraelben?
- Várjál, nem tudhatod, miről beszélt a csávó ebben a három percben! – figyelmeztette Marci. A technikus közben kavart valamit a DVD-vel, és el is indult valami, aminek már volt (héber) hangja. Elég hamar rájöttünk, hogy még ez sem a film, hanem valami másnak az előzetese. Harmadik próbálkozásra végül megszólalt a film; eleinte héber felirat volt a héber szöveghez, de a technikus egyetlen egérkattintással angollá változtatta a feliratot.

Azt hittük, innentől már sínen vagyunk, de tévedtünk. Az első 10 perc után ugyanis a főszereplő elkövette azt a hibát, hogy leereszkedett egy székbe – és abban a pillanatban megfagyott a kép. Vártunk egy kicsit, hátha folytatódik a történet, de nem. A mögöttem ülő két idősebb úriember rögtön talált magyarázatot:
- Még nem érkezett meg a következő tekercs.
- Biztos motoros futár hozza a másik moziból.
A technikus kivette a DVD-t, betette, újra elindította. Szerencsére sikerült átugrani az első 10 perc majdnem egészét, így csak pár perc ismétlés volt az előzőhöz képest (az legalább jó zenével). Majd következett egy beszélgetős jelenet – és a héber hang mellett ismét héber feliratot láthattunk. Szerencsére ez egy lemezbolti szituáció volt, így az elhangzó kifejezések egy részét – jó napot, elnézést, köszönöm szépen – még felirat nélkül is értettem, de hogy mi egyéb történt a jelenetben, sose tudjuk meg; a technikusnak sikerült ugyan visszahoznia az angol feliratot, de a lefagyott jelenetig már nem mentünk vissza.