2015. február 14., szombat

Vác állomás

Felsőpetényben pontosan másfél perccel a busz érkezése előtt értünk a megállóba, ezért reménykedtünk, hogy szerencsénk a hazaút további részére is kitart. Vácott ugyan a buszállomás és a vasútállomás nincs közvetlenül egymás mellett, de nem is túl messze, és mivel még tíz percünk volt, reménykedtünk, hogy elérjük a zónázót.

Először Sanyi vette meg a jegyeket a pénztárnál, aztán következtem én. Mikor becsúsztattam a bankjegyet, Tóni úgy mellékesen megkérdezte a pénztáros hölgyet:
- Hányas vágányról indul a vonat? - ugyanis az elektronikus kijelzőn összesen egy fényes csík volt látható.
- Honnan tudjam? - felelte a pénztáros, és leállt minden művelettel (=jegykiadás és a pénzemből visszaadás). - Én a jegypénztáros vagyok.
- Ja, hát én általában szoktam tudni, mi történik a munkahelyemen - jegyezte meg Tóni. Erre rászóltam, hogy hagyja abba a kekeckedést, mert a pénztáros hölgy - a nemi sztereotípiákkal ellentétben - nem tudott egyszerre két dolgot csinálni (beszélni és jegyet kiadni).
- Figyeljék a hangosbemondót - lökte oda a hölgy. Ebben a pillanatban a hangosbemondó meg is szólalt, olyan recsegve, mintha Bruce Springsteen énekelne egy ötvenes évekbeli és azóta a poros padláson heverő mikrofonba. Esélytelen volt megérteni, mit mondanak be. Megkaptam ugyan a jegyem, de nem tudtuk, merre induljunk.

Azt javasoltam, menjünk le az aluljáróba, hátha ott működnek a kijelzők. Hiú remény volt persze, de végül felmentünk azon a feljáraton, ahol egy Flirt vonatot sejtettünk dekkolni. Az ott is volt, csak éppen félóra múlva tervezett indulni. A zónázó éppen elment, mint a bakter derűsen kifejtette egy idős úriembernek, aki lihegve állt a lépcső tetején.
- Igazán megvárhatott volna! - háborgott az idős úr. - Rossz a lábam, alig bírok feljönni ezen a meredek lépcsőn!
- Időben kell kiérni a vonathoz - felelte derűsen a bakter, mintha ez az opció önmagában akadálymentesítené az állomást. Felhívtam a figyelmét arra, hogy az autóbusz-csatlakozás miatt nem tudtunk volna előbb érkezni.
- Nem maguknak mondtam, hanem neki - felelte a bakter, és javasolta, szálljunk fel a Flirtre. Így is tettünk, azon töprengve, hogy a váci állomás felújításakor az ott dolgozók attitűdjét is felújíthatták volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése