Országház látogatóközpont

Esőben az ember igyekszik minél hamarabb feljutni a villamosra, ezért meggondolja, melyik ajtóhoz áll. Én rögtön hátramentem a másodikhoz, mikor megláttam, hogy az elsőn egy egész francia turistacsoport özönlik le. Ráadásul ezt követően el sem hagyták a megállót, hanem elveszetten nézelődtek körbe; beszélgetésükből kihallatszott a „parlament” szó. Az egyik utas, egy kapucnis fiatal lány, segítőkészen elmagyarázta nekik angolul, hogy a parlamenthez még menni kell két megállót. A franciák vezetője lefordította társainak az infót, mire az egész csapat visszaszállt a villamosra.

Mindez a Széchenyi István (lánykori nevén Roosevelt) téren történt, így már előre sejtettem, mi jön most. A következő megállónál a franciák megpillantották a parlamentet, örömujjongásban törtek ki és elkezdtek leáradni a villamosról. A kapucnis lány ismét figyelmeztette őket, hogy még nem vagyunk ott, ők ismét visszamásztak. Technikailag a lánynak igaza volt: az "Országház látogatóközpont" nevű megálló (még véletlenül sem Parlament, nehogy idegen ajkúak is értsék) a tér túlsó oldalán helyezkedik el. Korábban nagyjából a Néprajzi Múzeummal volt szemben és Szalai utcának hívták, most viszont még kijjebb került, még messzebb a Parlament bejáratától. Szerencsétlen franciák arcára egyre erősebben ült ki a félelem, ahogy villamosunk szép ívben megkerülte a Parlamentet és távolodni kezdett tőle. A megállóba érve most már pánikszerűen szálltak le, nehogy úticéljuktól még messzebb kerüljenek...