Elsőre nem is voltam biztos benne, kinek a kifutóját látom, ugyanis barna és szürke foltok kavargása jellemezte. Közelebbről nézve a barna foltok a hivatalosan ott lakó prérikutyáknak, a szürkék viszont galamboknak bizonyultak; ez utóbbiak illegális gazdasági bevándorlóként jelentek meg, miután a prérikutyák megkapták mai reggelijüket. A pofátlan madarak nemcsak lazán rárepültek a bedobált zöldségekre, hanem volt, hogy egyenesen egy prérikutya szájából vették ki a falatot. Például úgy tűnik, egyikük nem kívánt energiát fecsérelni arra, hogy feltörje a földimogyorót: megvárta, míg a prérikutya megteszi helyette, majd odarepült az orra elé, amitől a hátrahőkölő prérikutya szájából kiesett a mogyoróbél, a galamb meg rögtön felkapta.
A prérikutyák egymás között is osztozkodásra kényszerültek. Nem mintha nem lett volna ennivaló bőven, nekik is voltak azonban kedvenceik, láthatóan jobban szerették például a sárgarépánál a sós kekszet. Ha egy prérikutya megkaparintott egy sós kekszet, rögtön ott termett egy másik, hogy kérjen belőle. Két állatka rendszeresen összeveszett azon a darabon, amit egyikük megtalált. A konfliktus rendezése is mindig ugyanúgy zajlott:a kettes számú prérikutya addig ügyeskedett, amíg az egyes számú szájában levő kekszből le nem tört egy darabot, majd békésen leültek egymás mellé, mindkettő a saját kekszét rágva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése