101 elveszett kiskutya

Kedden demonstráció lett volna az Országos Választási Irodánál, megmutatandó, hogyan illik rendesen viselkedni (szemben a nénivel és a kopaszokkal ugyebár). Valami 101 kiskutya nevű csoport szervezte, akiket ugyan nem ismertünk, de az ötlet jónak tűnt. Odamentünk tehát az Alkotmány utcába a megadott időpontra – csakhogy tüntetésnek nyomát se láttuk. Elővettem az okostelómat és némi vergődés után eljutottam a facebook-eseményekhez, remélve, hogy talán elnéztük az időpontot. De nem. Az esemény teljes mértékben eltűnt, pedig emlékeztem, hogy hétfő este, mikor leellenőriztem, még megvolt.

Nem ez volt az első eset, hogy hiába mentünk el egy tüntetésre. Azon a bizonyos hótemette március 15-én azért zúztunk haza Szlovákiából, hogy odaérjünk még a Petőfi-szoborhoz. Magyarországra átérve ugyan jöttek az sms-ek, hogy szálljunk át egy másik gépjárműbe (könnyű mondani, egy darabot se láttunk), de mivel Komárom-Esztergom megyét pont elkerülte a természeti katasztrófa, nemigen tudtuk mire vélni a dolgot. Hazaérkezvén azért felmentünk a facebookra meg az indexre és láttuk, hogy egy csomó demonstrációt az időjárás miatt töröltek, de annak, amit mi kinéztünk, semmi ilyesmi nem jelent meg a leírásában. Odasiettünk tehát a tetthelyre, de senkit nem találtunk. Jobb híján ketten szaladgáltunk körbe a Petőfi-szobor körül és kiabáltuk, hogy „monnyonle!”

Most is erre fanyalodtunk, csak most a választási iroda kapualjában. Kijött a biztonsági őr és megkérdezte, mit csinálunk.
- Á, csak behúzódtunk a szél elől – mondtam, mert úgy éreztem, az valódi magyarázat túl hülyén hangzott volna. András öntudatosan hozzátette:
- De később tüntetni is fogunk!
- Hát ez mindenkinek állampolgári joga – vont vállat a biztonsági őr és visszavonult, mi pedig tovább ütöttük bottal a 101 elveszett kiskutya nyomát. Utóbb kiderült: az eső miatt 1 héttel eltolták a rendezvényt, de ez csak délelőtt 11-kor derült ki, és mi nem tudtunk azóta facebookot nézni...