A tamaditei strand egyetlen látogatója sem ment bele a tengerbe. Ennek a szokatlannak tűnő jelenségnek a magyarázata a hatalmas tarajos hullámokban rejlett, amelyek vadul ostromolták az öblöt és az azt körülvevő sziklafalat. A legközelebb egy tizenéves párból és kutyájukból álló trió merészkedett a hullámveréshez. Mint kiderült, a fiú mindenáron szeretett volna barátnőjéről és a kutyáról fotót készíteni a parton. A lány és a kutya kötelességtudóan felálltak egy sziklára – majd riadtan menekültek el az őket éppen elérő hullámpermet elől. Ez a jelenet még párszor megismétlődött, mire a fiúnak sikerült tűrhető képet készítenie róluk.
Egy másik pár két kutyával érkezett, de a szegregáció mellett döntöttek. A lány a németjuhásszal az egyik szikla mellett foglalt helyet, kigyúrt testű barátja egy kis borzas kutyussal a másik mellett. A srác, nyilván a sportolásból származó káliumhiány pótlására, banánt evett, a borzaska pedig lelkesen sündörgött körülötte. Valószínűleg csak gazdája ölébe szeretett volna mászni, mint addig volt, de a srác kunyerálásnak vélte a viselkedését és ledobott neki egy darabka banánt. A kutyus megszagolta, de nem ette meg, amin annyira nem csodálkoztam: a poros banán a kutyának se kell.
A fiú és a lány persze szerettek volna valamennyit egymás közelében is lenni, de ugyanakkor meg akarták őrizni a kutyák elkülönítését. A lány ezért fogta a németjuhász pórázát és rögzítette a hátizsákjához, majd csatlakozott a fiúhoz és a borzaskához. Egy németjuhász azonban nem tűrheti csak úgy, hogy kihagyják őt a buliból: nekiveselkedett és a hátizsákot maga után húzva követte a lányt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése