Fejreállt karácsony

Előre megszerveztük, hogy a fát Patri hozza, a talpat pedig Ilona. Csakhogy Ilona lebetegedett az utolsó pillanatban, és már senki nem tudta beiktatni, hogy elugorjon hozzá a talpért. Vagyis ott álltunk egy műfenyővel, amit nem volt mibe beletenni.
- Akasszuk fel arra a rúdra ott fenn, és akkor fejjel lefelé lesz - javasolta Patri. Én ezt formabontó, ám érdekes megoldásnak tartottam, kiderült ugyanis, hogy nem működik. A műfenyőnek ugyanis lejárt a felső része, tehát maximum egy fél fenyőt tudtunk volna felakasztani. Patri viszont szerzett egy hungarocell dobozt, amelynek vélhetően a közepén volt valaha a benne tárolt dolog, ugyanis egyik oldalán ott egy mélyedés, a másikon egy kitüremkedés látszott.
- Ebbe tedd bele a fát - utasította Patri Dávidot, aki belehelyezte a fát a mélyedésbe. Az persze szélesebb volt, mint a fa alja.
- Nem azon az oldalon, hanem a másikon! Szúrd bele a hungarocellbe és akkor megáll.
Dávid megfordította a hungarocellt, beleszúrta a fát a kitüremkedésbe, mire az egész kitüremkedés szétmorzsálódott, a fa pedig eldőlt.
- Keressetek valamit, amibe bele tudjuk állítani - adta ki az utasítást Patri. Én találtam valami esernyőtartót, de az elég ronda volt és nem túl stabil. Végül előkerült valami rács, és abba állítottuk bele a fát. Kicsit börtönfeelingje lett, de hát Balázs úgyis a börtönben végzett munkájáról akart mesélni.

Azt is el kellett dönteni, hova tegyük a villogó égőket, amiket a szüleimtől nyúltam le. Először az ablakpárkányt gondoltuk, de oda Veri mindenféle pogácsákat és papírtányérokat tett.
- Ezek a tortához lesznek - magyarázta.
- Miféle tortához? Nincs semmiféle torta! - cáfolta meg Patri.
- Jó, akkor a sütihez.
Én közben szemeztem azokkal a rudakkal, amelyekre a fenyőt akartuk először fellógatni. Esélytelen volt, hogy én megoldjam, úgyhogy megkerestem a legmagasabb embert a teremben.
- Balázs, fel tudnád ezt nekem tenni a rúdra?
Balázs minden ceremónia nélkül áthajította az izzósor végét a rúdon, majd a másikat a másikon. Abszolút jó lett a dizájn, csak féltem, hogy nem bírja megtartani a zsinór.
- Valahogy rögzíteni kéne.
Balázs meglátta a fogast, odavitte és egyszer rátekerte a zsinórt. Nekem ez már tökéletesen megfelelt volna, de Patrinak nem.
- Vigyétek már el ezt a fogast, tök ronda! - intézkedett, így az izzósor kénytelen volt a levegőben lógni egész este.

Veri még egyszer megemlítette a tortát és Patri ismét ledorongolta, hogy nincs is torta, ezért biztosak voltunk benne, hogy lesz. Lett is, nem is akármilyen: a tetején kék háttérben egy rózsaszín flamingó világított. Ezzel a felső réteggel kapcsolatosan jelent meg a dilemmánk.
- Szerintem ez nem ehető - vélte Dávid.
- Én ilyen zselatinosnak nézem - mondtam én. Egy másik lány új szempontot hozott be.
- Szerintem ez olyan anyag, mint amiből a templomi ostya készül.
- Na most lebuktam, hogy nem voltam elsőáldozó - jegyezte meg Dávid. Én felbátorodva megettem a tortaszeletem borítását (elég ízetlen volt), és csak azután láttam, hogy a többség nem így tett.
- Ezekből a darabkákból ismét össze lehetne állítani a képet - vélte Dávid. Szerencsére nem tették meg, különben kiderült volna, hogy az enyém hiányzik.

A coworking team egy saját karácsonyi bulit is tartott a hét folyamán. Már mindannyian ott voltunk, kivéve Patrit, így Dávid ráírt messengeren.
"Megyek, amint tudok, egy qrva értekezleten vagyok" - írta vissza Patri. Dávid szöveghűen, ám némileg eltérő hangsúlyozással közvetítette felénk az infót:
- Patri egy kurvaértekezleten van. Biztos a tarifákat egyeztetik.