2018. december 26., szerda

Szórakozott túratársak

Dani megjelenésének azért is örültünk, mert hosszú idő után először túrakutyával látta el a társaságot. Bali egy barátságos, fekete-fehér állat volt, aki érdeklődve szemlélte a környezetét és igen talpraesetten tájékozódott, főleg ha kajáról volt szó. Ugyanez a talpraesettség nem mondható el Daniról, aki már a vasúti vécével sem boldogult.
- Tolóajtó! - szólt hátra neki Gazsi, miután látta, hogy előre próbálja feszegetni.
- Így sem működik - panaszolta Dani. Most már én is hátrapillantottam.
- Ha pirosan világít a felirat, akkor foglalt - tájékoztattam, és valóban, hamarosan ki is jött valaki a vécéből.

Elhelyezkedtünk a királyréti kisvasút ülésein, majd felszállt a kalauz.
- Mindenkinek boldog karácsonyt! - harsogta. - Egyrészt a menetjegyeket kérem, másrészt nem hiányzik-e valakinek egy sapka? - és felmutatott egy színes sapkát.
- Marci, ez a tied - hívta fel a figyelmet valaki, mire Marci észbekapott és gyorsan átvette.

Ebédidőben természetesen előkerült a beigli. Gazsi egy műanyag dobozzal és "szilvás beigli!" felkiáltással járt körbe. Dani örömmel elfogadott egy darabot, de nem volt eléggé résen: mire a szájához emelte volna, már csak egy kis csücsök maradt a kezében, a többit Bali rágcsálta.
- Gesztenyés beigli! - kiabálta Gazsi, amivel ismét nagy sikert aratott. Ezért úgy döntött, harmadszorra is megpróbálja.
- Üres beiglis doboz! - hirdette ki, de valamiért erre senki sem jelentkezett. Marci viszont meglepő kérdéssel állt elő.
- Hozott valaki evőeszközt?
- Nem, miért?
- Betettem egy doboz franciasalátát, de a kanalat elfelejtettem, és nem tudom mivel megenni...

Marci szórakozottságának klasszikus sztorija egyébként egy kerékpártúrán esett meg, amit Gazsi a vonaton mesélt el nekünk. Sárospatakon szálltak meg egyik éjjel, és másnap továbbmenve Marci észrevette, hogy ottfelejtette az óráját. Felhívták a szállást, és mivel Marci nem kívánt visszafordulni, abban maradtak, hogy utánaküldik Pestre. Az aznapi program egy kalandpark volt, Pétert azonban ez nem érdekelte, helyette visszakerekezett Sárospatakra az óráért. Nem szólt Marcinak, csak a következő szálláson letette a holmija mellé. A társaság beszélgetéssel töltötte az estét, majd valaki bedobta, hogy részéről fellőtték a pizsamát. Marci az órájára pillantott, megerősítette, hogy tényleg ideje aludni menni, azután észbekapott:
- Úristen, akkor végig rajtam volt az óra, csak nem vettem észre??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése