Tessék a mikrofon!

Tudtuk, hogy ezen a konferencián nem lesz külön kabinunk, így feltételeztük, headseteket kapunk majd, abba tolmácsolunk annak a három embernek, aki nem tud angolul. Ezt az elképzelésünket már az első reggelen revideálni kellett. Egyrészt Adél közölte, hogy ő időközben megtanult angolul és nem kér tolmácsot, így maradtak a fiúk ketten. Meg volt beszélve, hogy a konferencia első napján reggel 8-kor találkozunk a reggelinél, ott elmondják, melyik workshopokra szeretnének menni, és azokra megyünk mi is. Ehhez képest reggel 8-kor a szükséges emberek közül csak én voltam a szálloda éttermében. Azután megjelentek a többiek is - kivéve Etelkát, akinek az órája még a romániai időt mutatta (a konferencia egész ideje alatt nem sikerült átállítania, és olykor bepánikolt, hogy mekkora csúszásban van a program), ezért szerinte 8-kor (valójában 7-kor) lement a reggelizőbe, majd miután nem talált ott minket, kicsit kiakadt és visszament a szobájába. A srácokkal egyeztettük a programot (természetesen csupa olyan workshopra akartak menni, amik egy időben voltak), Alex pedig elhozta a portáról a felszerelést, amit az ő nevére adtak le (érdekes gender kérdés, hogy miért az egyetlen hímnemű tolmácsot bízták meg ezzel a feladattal). Nagy meglepetésünkre a tolmácsok számára nem headsetet, hanem mikrofont találtunk. Ez kicsit megbonyolította a dolgot, mert beszéd közben végig fogni kellett a mikrofont, ha pedig netán írni akartam volna valamit, akkor egyik kezemben a mikrofon, a másikban a füzet, a harmadikban a toll? Mindegy, valahogy végignyomtuk az első plenárist. Ennek legszebb része az volt, amikor az elmúlt év összefoglalóját megjelenítették ppt-ben: a diák olyan gyorsan váltakoztak, hogy még elolvasni sem volt időm, nemhogy letolmácsolni. (A szünetben aztán szóltam is az egyik szervezőnek: jó, hogy ők hívják fel a résztvevők figyelmét, hogy legyenek tekintettel a nem angol anyanyelvűekre...) A plenáris végén kiderült, hogy Norbi headszetje nem is működött.
- Miért nem szóltál? - kérdezte Etelka.
- Most hogy, a terem közepéről?
- Hát idejössz és adunk másikat.

Szerencsére Alex annyi headszetet kapott, hogy a fél konferenciának elég lett volna, így kicseréltük egy működőre, és a következő előadásokat már Norbi is hallotta.

A másnap reggeli plenárison konstatáltam, hogy én ugyan ott vagyok, de se Etelka, se azok, akiknek tolmácsolunk. Utóbbiaknak gyorsan írtam messengeren, és kiderült, hogy a délelőtti első blokkot passzolják. Etelka viszont rám írt, hogy most kelt fel (??), egész éjjel hányt, nincs-e valami gyógyszerem? Mivel tolmácsként úgysem volt rám szükség, a mikrofonnal együtt kisétáltam a teremből, és hosszas győzködés után kicsikartam a recepciós nénitől két tablettát. Etelka bevette őket, majd lejött reggelizni - ahol is gyorsan megevett egy csomó olyan dolgot, amire allergiás, én meg paráztam, mikor jön a következő rosszullét. Szerencsére nem jött.

Az első napon Etelka még ragaszkodott ahhoz, hogy a mikrofonokat mindig tegyük vissza az Alexnél levő dobozba, mert "annak ott a helye". Ez annyiban bonyolította a dolgot, hogy Alexéknek gyakran máshol kellett tolmácsolniuk, mint nekünk. Az első délután tudtam, melyik teremben kellene lenniük, be is néztem többször kezdés előtt, de nem láttam őket. Az egyik szervező önkéntes segítőkészen felvilágosított:
- Itt a "transzneműek a börtönökben" téma lesz.
- Igen, tudom, csak egy ismerősömet keresem. Remélem, nem került börtönbe.

Másnap Etelkánál volt a mikrofon, ami azért okozott némi komplikációt, mert ő notóriusan minden workshopról elkésett. A standard felállás az volt, hogy mondjuk Karesz meg én ott voltunk, én leültem Karesz mellé, hogy szükség esetén fülbesúgva tolmácsoljak, majd a köszöntő folyamán megjelent Etelka és Norbi, a srácok felvergődték a fejükre a headszeteket, és utána kezdhettünk el tolmácsolni valamit, aminek az elejéről ők totál lemaradtak.

Az utolsó napon magamhoz vettem a mikrofont, így legalább biztos lehettem benne, hogy a kezdettől működik a tolmácsolás. Beültem a workshopra, és mint a korábbi napokon is, figyelmeztettem a körülöttem ülőket, hogy itt tolmácsolás fog történni, remélem, nem fogja őket zavarni. Csakhogy elkezdődött a workshop, a fiúk és Etelka sehol. Én várakozó állásponton ültem a mikrofonnal, majd az első előadás elkezdődése után a tolmácsolásra felkészült résztvevők azt láthatták, hogy bejön három ember, ebből kettő leül és próbálja szétbogozni a headszetek összegabalyodott zsinórjait. Végülis mindegy, én így is megkapom a pénzemet.